Talán egyszer
Tudom, hogy hibáztunk. Mindketten. Az eredménye pedig meglett. Az érzelmeket felváltotta a düh, a harag, a csalódás, és bántottuk egymást. Pedig tudtuk, hogy soha nem kellett volna hagynunk, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Talán már késő. Talán még nem, talán még vannak érzelmek, és talán lett volna még egy utolsó esély, talán csak időt kellett volna adunk egymásnak. Talán az segített volna, talán nem…Ezt talán már soha nem tudjuk meg.
Talán egyszer később lesz még bátorságom írni neked. Talán egyszer, még találkozunk, ahol összeakadhat a tekintetünk. Talán egyszer, még megérinthetem az arcod, és végigsimíthatom a hátad, és talán egyszer még érezhetem szoros, érzelmekkel teli ölelésed, és forró, vad csókjaidat. Talán egyszer csak egy perc erejéig, lebontva a falaidat, de őszinte leszel velem.
Addig is, amíg te az érzelmek hullámvasútján utazol, és próbálsz rájönni, hol is kellene leszállni, csak annyit kérek tőled, hogy emlékezz. Emlékezz vissza a nem sok, de boldog perceinkre. Én is azt fogom tenni, és talán egyszer még érezhetem…talán egyszer… Talán egyszer majd eltudlak felejteni…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez