Szíveddel lásd a világot – írd át a valóságod!
Csak addig engedjük magunkat kibontakozni, amíg fel nem bukkan egy probléma: akkor egyből váltunk a roppant gyakorlatias, borús szemű, kárfelmérő okoskodásra, mondván, hogy nincs idő az álmodozásra. Mert álmodozni naiv elfoglaltság, megvalósítani nem egy, hanem több, megszámlálhatatlan tervet, túl nagyravágyó dolog. Két lábbal kell állni a talajon, ilyen ez a keserű valóság. Fel kell nőni, hogy végre tovább láthassunk az orrunknál, és hagyni azokat a buta terveket, amik folyton csak a szívünket mardossák. Remélem, hogy azért itt érezted az iróniát!
Nyisd ki szemed ember, és láss! Lásd, hogy ez az alacsony szintű gondolkodás nem emel feljebb, nem jutsz tőle messzebbre. Olyan szintű illúzióba keverted magad, melyben neked természetes, hogy a gyomorgörcs mindennapos, sőt, teljesen szokványos. Szinte mindig találsz rá magyarázatot, hogy miért van rá éppen okod, de mondok egyet én is: rosszul gondolkozol!
Abból a mindent megváltó érzésből legyen több, amikor hálás voltál az életed minden szeletéért, amikor képes voltál csodát látni mindenhol, és egy pillanatra megállni, mert magadon érezted magát az univerzumot. Hova tűnt belőled az érzés, amikor minden helyesen rezgett benned?! Arra van az élet, arrafelé keresd. Csak mert mindenki elvan a sötétben, Te még megtalálhatod azt, ami igazán éltet, ami a legvalódibb benned – végre búcsút inthetsz a szürkeségnek. Mert ahol fény van, ott vannak színek!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez