Szeretném ha tudnád, várlak
Bármennyire jó egyedül, felkészültem rád. Egy nagy szerelemre. Egy olyan kézenfogós, indokolatlanul vigyorgós, idegesítően boldog fajtára. Pillangókra, na meg hajnalig tartó telefonbeszélgetésekre. Egyszerűen rád és ránk.
Ígérem, nem használom majd mindig a többesszámot, és megpróbálok odafigyelni a fogkrémes tubusra. Megadom a kellő teret, miközben minden ellenkező, szeretetéhes pillanatban majd tapadok. Levakarhatatlanul.
Ígérem, nézhetünk majd hangos, verekedős, engem egyáltalán nem érdekel típusú filmeket, csak a kedvedért. Esténként megvacsorázhatunk az erkélyen, és kibeszélheted az összes idegesítő, talán már százszor átrágott történetet a napodról.
Ha szereted az ingeket, egyezkedhetünk a vasalásról is, talán érted megbarátkozom vele. Talán hiszti és két heti győzködés nélkül is képes leszek nekiállni. Ezt nem ígérem, de megpróbálhatom.
Szóval, azt hiszem jó lesz. Jók leszünk együtt, meg amikor a téradós rész jön, akkor külön is. Jó helye lesz a szeretetnek, nálad. Már csak érte kell jönnöd.
Gyere, hisz tudod, én várlak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez