Szeretlek, de nem kell, hogy mindent eltűrjek – határaink meghúzása a kapcsolatainkban
Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik. A nem gyakran kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ideje lenne elsajátítani a szeretetteljes, gyengéd, mégis határozott visszautasítás kultúráját. Azokat az embereket tudjuk tisztelni, akiknek vannak határaik, és tudnak nemet mondani. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy megtanulunk higgadtan érvelni, megvédeni „lelki magánterületünket”, határokat húzni. Az asszertivitás az aranyközépút a passzív, behódoló, alárendelt, illetve a fenyegető, domináns magatartásforma között.
Mert a határok meghúzása minden kapcsolatban valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és nem tovább.
Ezáltal úgy érvényesítem akaratomat, elképzeléseimet, szükségleteimet, hogy azzal nem bántom meg a társamat, és hozzásegítem ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek. Egy igazi kapcsolatban tényleg az lehetek, aki vagyok, a felelős, határozott nem-jeimmel együtt. Egy ilyen kapcsolatban nem lesznek játszmák, felesleges körök vagy az önfeladásra ösztönző elvárások, megszabások. Önmagam szeretete, és elfogadása miatt tiszteletben tartom és ismerem a saját lelki működésemet, így a saját határaimat is. Ki kell tudni mondani: szeretlek. De nem kell, hogy mindent eltűrjek. Pont azért, mert nem csak a társamat, hanem önmagamat is tisztelem és szeretem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez