Szeresd meg Nápolyt!
Nápolynak három híres vára van; a legősibb, mely helyén már az ógörögök idejében is erődítmény állt, az öböl vizében magasodó Castel dell’ Ovo, a kikötővel szemben felépült hatalmas aragon vár, a Castel Nuovo, mely a tengert bámulja évszázadok óta, valamint az óváros fölé magasodó dombot megkoronázó Castel Sant’Elmo, ahonnan csodás kilátás nyílik a környékre. S bár mindhárom különböző gyűjteményeknek ad otthont, ha csak kívülről csodáljuk meg őket, akkor is lenyűgöző benyomást kaphatunk Nápoly korabeli történetéről. Az óváros közepén található a nápolyi dóm, ahová templom lévén ingyenes a belépés, érdekessége pedig, hogy itt van eltemetve Nagy Lajos királyunk Endre nevű öccse, aki a nápolyi királynőnek, I. Johannának volt a férje, de a hölgy összeesküvésektől sem mentes udvartartása meggyilkolta. Végül Johanna családjának sorsa is beteljesedett, méghozzá egy ősi jóslatnak megfelelően. E szerint Vergilius, a híres római költő a Castel dell’ Ovo (ovo latinul tojást jelent) egyik termében felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üvegben egy tojással, melyről úgy tartották, hogy amíg az el nem törik, a vár urának semmi baja nem lesz. Ez a tojás éppen I. Johanna uralkodása alatt – több mint 1200 év után – tört el, s hiába tettek a helyébe másikat, az Anjouk nápolyi ágának több tagja, így II. Johanna, az utolsó Anjou is itt fejezte be életét.
Bár hihetetlen hangulatos Nápoly belvárosában, a zsúfolt kis sikátorokban, a száradó ruhák alatt bóklászni, figyelni, ahogy az árus bő vizű slaggal locsolja a kagylókat és apró, ezüstös testű halakat, ahogy a szalmaszőke német turistalány a hatalmas vastaghéjú citromok között válogat, vagy felvitetni magunkat a híres, régimódi funicoláréval a Szent Elmo erődhöz, a legszebb sétát mégis a tengerpart kínálja a híres-hírhedt Tojás-erőddel (Castel dell’ Ovo). Egykor Lucullus, a neves római ínyenc épített itt villát, majd az utolsó római császár, Romulus Augustulus vonult ide vissza, miután a gót Odoaker legyőzte. Fontosságát jelzi, hogy a középkorban a Nápolyi Királyság központja is ez az aprócska szigeten árválkodó vár volt, mely köré az 1800-as években romantikus halászfalu épült. Ma hangulatos éttermek sorakoznak az erősség tövében. Érdekes kontrasztot mutat az óváros zsúfolt, ódon, és sok helyen lepusztult utcaképe, ugyanakkor a szintén sűrűn beépült, de elegáns San Ferdinando negyed, melyet olyan pompás létesítmények díszítenek, mint a Napóleon dicsőítésére épült dísztér, a Piazza del Plebiscito, a nápolyi királyi palota és annak díszkertjei, az előkelő Galleria Umberto passzázs (mely a milánói Galleria Vittorio Emanuele II mintájára épült), illetve a lenyűgöző, robosztus Castel Nuovo, mely mögött abszurd pillanatképként hatnak a kikötőben horgonyzó, felépítményükben a várral egy magas óceánjárók.
Ha csak egy múzeumot néz meg valaki Nápolyban, az feltétlenül a Régészeti legyen. A múzeumokkal úgy van az ember, hogy vagy szereti őket, vagy nem, vagy fontos részének tekinti egy városlátogatásnak, vagy nem is veszi számba őket. A Nápolyi Régészeti Múzeumot azonban vétek kihagyni; már csak azért is, mert e nélkül egy pompeji, vagy herculaneumi kirándulás szinte hiábavaló. Itt látható ugyanis a környéken feltárt valamennyi ókori romváros „ingósága”: bútorok, ékszerek, szobrok, mozaikok (a leghíresebb a Nagy Sándor-mozaik), festmények, illetve egy 18 éven felüliek számára látogatható gyűjtemény, amely erotikus tartalmú tárgyakat tartalmaz. Vannak itt pénisz alakú szélcsengettyűk, füstölők, kuplerájokat jelképező kőfalloszok, erotikus falfestmények, valamint a hatalmas szerszámmal ábrázolt Priapos isten, akit azonban nem csupán pornográf céllal jelenítettek meg, hanem a bőség, termékenység istene is ő volt. Akinek további történelmi kalandra is szüksége van, az látogasson el a San Gennaro katakombákhoz. Ez a titokzatos, földalatti világ egyrészt az ókeresztény temetkezési szokásokkal, másrészt a dél-olasz hitvilággal ismerteti meg az érdeklődőket.
Nápoly egyik legvirágzóbb időszaka a római korra esett, amikor császárok, arisztokraták vásároltak itt villákat a lenyűgöző természeti környezetnek, a tenger közelségének, a kellemes klímának köszönhetően – ahogy már említettem Lucullust is példaként. S bár a világtörténelem egyik legjobban dokumentált, legszomorúbb természeti katasztrófája is ehhez a városhoz köthető, a Vezúv Kr. u. 79-ben történt kitörése Nápoly környékének egyik legtöbb turistát vonzó nevezetességeit hozta létre. Bár az eset végtelenül szomorú, mégis – Pompeii, Herculaneum, Stabiae feltárt régészeti területein keresztül – csodálatos bepillantást enged az I. század mindennapjaiba. Higgyünk hát a régi rómaiaknak, nem valószínű, hogy ilyen sokan tévedtek volna: Nápoly tényleg izgalmas, klassz, és vendégszerető város, még ha néha zajos, kaotikus és zsúfolt is.
Etédi Alexa
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez