Megint forr a vér és mennek a hatalmi játszmák, a bonyolult szerelem, a meg nem értett fél, akit majd ők persze megmentenek és a többi. Akarják, hogy akarják őket, de végül pont emiatt menekülnek el tőlük. Mert a másik fél, előbb- utóbb megérzi, hogy ez egy őrület, itt ő ebben a sztoriban csak egy eszköz, semmivel sem különb az előzőnél sem a következőnél. Nem látja a másik, nem is figyel rá, mert csak a saját vágyait és szükségleteit akarja kiélni, elvenni. És erre az egész szerelembe csomagolt ámokfutás érzésre a kapaszkodók szomjaznak, jobban, mint egy felnőtt, igazi kapcsolatra, bármennyire is az ellenkezője miatt sírnak, hogy nekik ez még mindig nem adatott meg és vajon miért nem?

Azért, mert ők a „-Jöttem, láttam, győztem.” jelmondatra esküsznek. Kár, hogy legtöbbször a végén vesztenek.

Viszont rettegnek, hogy egyedül maradnak így bárki, akivel egy kicsit is biztonságban érzik magukat, azzal lélektársi szerződést iratnak. Szerelem, újra. Amire később azt mondják „Atyaég, hogyan is mondhattam, hogy szerettem?!”

És hogy mi a különbség a szerelem és a kapaszkodás között?

A szerelem szenvedély, a kapaszkodás szenvedés.

A szerelem tüzes, még ha megperzsel is néha, de inkább melenget. A kapaszkodásban nincsenek szeretetből származó igazi érzések. Csak szorongás, birtoklás, féltékenység, mély apátia, lehangoltság, szeretlek-gyűlöllek érzések hullámzása.

Szerelem = önzetlenség, kapaszkodás = énközpontúság

A szerelmes sokszor maga elé helyezi a másikat. Nem csak úgy csinál, hogy aztán majd később felrója azt. A kapaszkodó, mindig mindent azért tesz, hogy valahogyan magának figyelmet, szeretetet, előnyt csikarjon ki a másikból.

A szerelem szabadságról szól, a kapaszkodás birtoklásról

Két teljes fél, egyéni döntésén alapuló kapcsolódása, mindig szabad és szeretetteljes. A felek egymás nélkül is képesek létezni. A kapaszkodó lélegezni sem tud a másik nélkül, mert önmagában még nem egész, ezért tudnia kell, hogy a másik az övé és ő maga így biztonságban van, nem félember és erről újra és újra megerősítést vár a partnertől.

A szerelem felemel, a kapaszkodás lehúz

Az igazi szerelemtől több leszel, növekszel, szárnyakat adtok egymásnak. A kapaszkodásban támaszkodtok egymáson és hatalmi játszmákkal szívjátok el egymástól az energiát.

A szerelem időtlen, a kapaszkodásnak feltételei vannak

A szerelemben nem létezik az idő fogalma. Igaz ez akkor is, ha az útjaitok végül elváltak, mert az igazi szeretet, ha már nem is szerelem, de akkor is élni fog, erre nincs magyarázat és nem koptatja az idő sem, csak van. A kapaszkodásban a szeretetnek lejárati ideje van, különösen akkor, ha a másik csalódást okoz és nem váltotta be hiú ábrándjainkat.

Az igaz szerelem gyönyörű és figyelemre méltó dolog. De csak azért, mert még nem találtad meg az igazit, nem jelenti azt, hogy nem is fogod és mindenkihez tapadnod kell, csak hogy egyedül ne maradj. Légy türelmes és próbáld újraértékelni magadat és kapcsolataidat. Mit tanultál belőlük? Ne ragaszkodj olyanhoz, akit nem szerelemmel szeretsz csak a magánytól rettegsz. Ne foszd meg őt és magadat se attól, hogy mindketten megtaláljátok az igazi boldogságot.

További írásaim itt és itt!

• csalódás függés játszmák kapaszkodás szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!