Szépkorúan, méltóságteljesen
Gyerekkorom óta – megöregedtem már azóta. Korán ébredek, napközben jó ízűeket eszek, délután pedig kicsit alszom, rejtvényt fejtek, mindeközben jó sokat figyelek. De egyáltalán nem sietek. Akárhova megyek, a szép ruhát előveszem, a hajam rendbe teszem, így sétálok én, méltóságteljesen. Mert bár lehet megöregedtem, és nem az igazi a lendületem, attól még én vagyok az, ugyanaz a fiatal, idős testben.
Még mindig tanulok – sok mindent tanít az egyedüllét, a testi nehézségek, a feledékenységem. Megtanultam derülni a hibáimon, főleg, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő velem. De ugye azért így is szeretsz engem? Számíthatsz rám, akármi is legyen. Akármit is csinálok, szeretetből teszem, jó szándék által vezérelten. Ha valami nem megy, kérlek, legyél türelmes velem. Nem könnyű kiszolgáltatottnak éreznem magam, napról napra elveszteni valamit az önállóságomból. Ezért is ragaszkodom néhány feladatomhoz: nem teszel jót nekem azzal, ha elveszel mindent a kezem ügyéből. Szívesen segítek, sok mindenhez értek, ezért engedd, hogy kivehessem a részem.
Hasznosnak szeretném érezni magam, mert a fene meg ette, nekem is van szerepem. Ne vedd el a méltóságérzetem. Eljárt felettem az idő, megöregedtem. De ugyanaz a fiatal vagyok, idős testben. Szépkorú szeretnék lenni méltóságteljesen, szeretetben. Kérlek, ebben segíts nekem!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez