Egymás szövetségesei leszünk, igazi csapattársak, akivel jöhet bármilyen tomboló vihar, könnyebb átvészelni, ha ketten együtt tartjuk azt a tépett esernyőt. A szenvedélykapcsolatot felváltja a társszerelem, együtt létezünk, ellátjuk feladatainkat, dolgozunk, gyereket nevelünk, és a saját épülésünkre ugyanúgy időt fordítunk, hiszen nem élhetünk örökké a szenvedélyszerelem idilli állapotában. A társszerelem ugyanúgy magában foglalja a szenvedélyt és az intimitást. Amikor ide eljutunk, már nem a szerelembe és egy  idealizált képbe vagyunk szerelmesek, hanem egy igazi, valóban jóban-rosszban mellettünk álló társba.

Szereted őt, mert ismered. Ismered, és mégis szereted

A lányregényes, rózsaszín ideák sajnos tévesek, miszerint a boldogan éltek, míg meg nem haltak után minden csodásan kiszámítható és konfliktusmentes. Még csak ezután jön a java, az összecsiszolódás buktatói, közeledések, távolodások, mosolyszünetek, hatalmi harcok, nagy kibékülések, a jó és rossz körforgása, ezek mind a párkapcsolat dinamikáját adják, ettől parázslik a szerelem akár egy életen át. Ne félj az őszinteségtől, és az építő vitáktól! Egy érzelmileg érett ember szembenéz a különbözőségeket, és elfogadja, hogy a másik másmilyen és pontosan ezért is lehet őt annyira szeretni. Tévedés azt hinni, hogy álomutazásra fizetünk be, ahol csak a csodákat fényképezzük, és szerelmes szelfiket készítünk. Néha inkább kalandtúra, ahol valódi problémákkal kell szembesülni, azokat meg kell oldani, és konfliktusokat kezelni. Meg kell tanulni egymást, a szó szoros értelmében, egymás személyiségét, reakcióit, szokásait, az életről alkotott nézeteit.

Mindenkinek jár az örökkön örökké!

Valahányszor kiejtjük az örökké szót, hiszünk benne, talán ettől nem hervad el soha, és virágzik olyan töretlenül. Mármint a szó. Az örökké tartó párkapcsolati boldogságért azonban meg kell emelni a fenekünket, vagyis dolgozni kell érte. A párkapcsolati harmóniáért tett erőfeszítés azonban nem kardioedzés, hanem egészen kellemes is tud lenni, csupán odaforduló figyelem, és kreativitás szükségeltetik hozzá. A hosszú ideje monogámiában élők jól tudják, milyen kevésen múlik, hogy egy fedél alatt élő, közös ágyban alvó emberek érzelmileg két különálló szigetre sodródjanak egymástól, és a napi kommunikáció költői kérdésekben merüljön ki, mert a választ már nincs is kedvük megvárni. A boldogság nem egy stagnáló állapot, és nem érkezik ingyen, hanem hosszú, közös fejlődési út eredménye. A párkapcsolatunk sikere csakis kettőnkön múlik, akik nem félünk megnyitni a szívünket egymás felé, és minden tőlünk telhetőt belerakni. Energiát, figyelmet, minőségi időt, bókot, elismerő szót, meglepetést, gyöngédséget, spontaneitást, szerelmet, összetartó szeretetet, szexet, vágyat. Mert mindenkinek jár egy örökkön örökké. Persze csak úgy, ha mindketten akarjuk.

• párkapcsolat szenvedélyszerelem társszerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!