Számomra, te egy lelketlen emberré váltál
- 2020. január 19.
-
Mertain Lilla
- Komment
Mert tudom, hogy soha nem szerettél. Hogy minden szavad mögött, egy jól felépített gondolatmenet volt, hogy tudtad, mikor mit kell mondanod, vagy írnod. Kedveltél, mert megadtam neked mindent. Magamat. Én csak egy kellemes időtöltés voltam a számodra. Egy pipa, hogy „ő is meg volt”. Mondtál dolgokat, hogy ne mondtál volna, hiszen nagyon is tisztában voltál vele, hogy mit akartam hallani. Szemét voltál, mert érzelmileg kihasználtál.
Tény, hogy nem ígértél semmit, de valahogy mégis bele tudtad ültetni a fejembe annak a „talán” gondolatát…vagyis elérted, hogy elhiggyem, talán lesz majd valami. De én csak egy szép kis lábtörlő voltam neked, amibe a végén szépen beletörölted a lábad, mostad kezeidet, mintha te semmiről nem tehetnél, majd továbbléptél egy kamu életbe…
Mindeközben pedig sajnos rá kellett jönnöm, hogy amíg azt hittem egy szép, édes almát kóstolhattam minden nap, addig te szépen-lassan belülről elrohadtál számomra. Később jöttem csak rá, hogy én már nem miattad vagyok a mai napig magam alatt, hanem amiatt a rohadt érzés miatt, ahogy elbántál velem. De tudod mit? Hazudhatsz magadnak, a világnak, nekem… már nem érdekel, ha neked ez kell, akkor egészségedre. Kívánom, hogy legyél boldog…
Végezetül annyit mondanék, és remélem, ezek lesznek az utolsó hozzád intézett szavaim, hogy sajnálom, hogy azt hittem ismerlek, mert már tudom, hogy félreismertelek. Mert én egy tiszta, őszinte, kedves férfiba szerettem bele, akinek ha a szemébe néztem, láttam minden szomorúságot, és boldogságot, és akinek, ha most a szemébe néznék is tudnék mit mondani. Veled ellentétben. Mert ebből a jószívű, jó lelkű férfiból, mára már, és úgy gondolom, ez soha többé nem fog már megváltozni bennem, akárhogy fáj is, de te számomra, egy lelketlen emberré váltál…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez