Számára nem én voltam a nagy Ő
Minden nappal kicsit könnyebb lesz elviselni, hogy mindaz, amit együtt átéltünk, az számára időmúlatás volt, egy életszakasz, amelyen keresztül átlépett arra a szigetre, amelyre mindenestül vágyott.
Azon merengeni, hogy mi miért történt, teljesen felesleges. Ez egyszerűen csak arról szól, hogy mindenki abba az irányba megy, ahol azt a boldogságot találja, amely egésszé teszi az életét.
A szívet nem befolyásolhatja külső erő, a szív mindig követi, mindig követnie kell a színtiszta szerelmet, amely egy egészen más világot hoz el.
És honnan tudjuk, hogy az igazi mellett vagyunk? Egyszerűen minden tökéletes vele, minden olyan egyértelmű, olyan könnyű mellette, még a nehézségek, és a megpróbáltatások is szerethetővé válnak, mert együtt, összefogva lép át rajtuk a két egymásért tiszta szerelemmel dobogó szív.
És azt az embert, akit igazinak hívunk, azért mindent megteszünk, és nem tudjuk elképzelni, hogy létezne olyan akadály, amit érte, amit vele ne volnánk képesek átlépni.
Az igaz szerelem ha viszonzásra lel, a legszebb tündérmese lehet, ha csak az egyik félben perzsel a tiszta érzés, brutális szívfájdalmat hoz, amelynek a súlya alatt azt hiszem, hogy örökké roskadozni fogunk.
És egy abszolút jó tanács. Ne kínozzuk magunkat azzal, hogy végignézzük, ahogyan a nagy ő mással éli meg az álmainkat. Legyen bátorságunk kilépni a nagyvilágba, és hátat fordítani annak, ami már nem a miénk, ami talán sohasem volt igazán a miénk.
Új életet kezdeni mindig lehetséges, és ki tudja, talán rátalálunk arra az emberre, aki felülírja majd az örvénylő érzéseket, aki új színt ad az igaz szerelem fogalmának, aki mellett nem kell átélnünk azt, hogy megfosztanak az életünk motorjától, a szívszerelmünkkel alkotott álmoktól.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez