Sri Lanka - A fűszer, ami megízesít
Sokszor, sokan meséltek már a szigetről - de mindenki mást. Van, aki a tengerpartok szépségét emelte ki, mások a színes vallási emlékekért rajongtak, megint mások az ajurvédától, a teától és a fűszerektől voltak elragadtatva. Nem csoda, hogy vártam már nagyon, mi igaz mindebből. Ez a kis szigetország India kistestvére vagy épp ellenkezőleg, egészen különbözik attól? A könnycsepp formájú, egykori Ceylont sokak India könnyének is nevezik. Persze, sírni azért nem kell, ha eljutunk ebbe a csodás országba.
Megérkezésem után először egy hosszú utat kellett megtennem a repülőtértől a korábbi fővárosba, a 125 ezer lakosú hegyi városba, Kandybe, a buddhizmus egyik szent helyére. De így legalább rögtön megismerhettem a helyi vidék és a közlekedés viszonyait. Bár a sziget nem nagy - összesen 65 ezer négyzetkilométernyi - közlekedni elég lassan lehet. Mire e cikk megjelenik, talán átadják a szigetet átszelő autópályát, de nekem ehhez még nem volt szerencsém. Így viszont a kis műutakon jobban beleláthattam a helyiek életébe - igaz, harminc kilométer megtétele olykor másfél órába is beletelt. De a kis utakon az indiaihoz képest nagyon kulturáltan vezetnek, idegenvezetőnk elmondása szerint ennek az oka a néhány éve bevezetett szigorú rendőri ellenőrzésekben keresendő. De európai viszonyokhoz szokott szemünknek így is igazi káosz uralkodik az utakon. Szinte mindenki mindenkinek dudál, bár ennek oka nem a türelmetlenség, csak amolyan többieknek szóló figyelmeztetés: Vigyázz, jövök!
Kókusznyi gazdagság
Az országút melletti kis árusoknál érdemes egyszer-egyszer megállni, a helyi asszonyok főleg kesudiót árulnak. Egy-egy nagyobb bódéban helyi gyümölcsöket kínálnak, érdemes megkóstolni a zöld és piros kis banánt, és inni a király kókusz levéből. Az eladók különösen, de mindenki kedves, ez egész Sri Lankára jellemző. Már mondanám, hogy a nagy szegénység ellenére, ám idegenvezetőnk szavai jutnak eszembe: „Sri Lankán minden megterem, van banán, kókusz (és kiemelten a király kókusz, amiből számtalan termék készül), kesudió, cukornád, teaföldek, bors és más fűszerültetvények, egész évben van csapadék, senki nem éhezik. Mivel szigetország, több száz kilométernyi tengerpartjáról rengeteg halászhajó indul ki hajnalban, így minden napra jut friss hal, rák, kagyló és más tengeri gyümölcsök. Nagyon magas az olvasni tudók száma, kötelező az általános iskola és sokan tanulnak idegen nyelveket, ezért sokan is dolgoznak külföldön. Ez tehát egy gazdag ország!”
Buddha foga
Közben lassan megérkezünk Kandybe, a hegyek között megbújó kisvárosba. Legismertebb látnivalója a Dalada Maligawa, a Szent Fog Temploma, amely az egyik legnagyobb buddhista zarándokhely. Itt őrzik Buddha fogát. A királyság 300 évvel élte túl a portugál és a holland gyarmati uralmat, míg 1815-ben végül angol kézre került. A város központjában a hosszan elnyúló mesterséges tó maga köré gyűjtötte a theravada buddhizmust követő lakosságot. Az épülethez, amely eredetileg királyi palota volt, egy hosszú parkon keresztül juthatunk be. Rengeteg helyi család jön ide reggelente, mert tíz órakor kinyitják az ereklyét és láthatják Buddha fogát. Ha pontos akarok lenni, akkor csak azt az arany tartót, amiben az ereklye van. Amúgy az ereklye a IV. században került Sri Lankára, majd az akkori fővárosban, Anuradhapurában helyezték el. A Szent Fog végül Kandybe került és azóta minden év július-augusztusában megtartják a látványos Szent Fog körmenetet. Ilyenkor batiktakarókba öltöztetett elefántok hordozzák körbe a szent fog másolatát, a felvonulást táncosok, zenészek és tűztáncosok színesítik. A templomban reggeltől kezdve sokan gyülekeznek, a helyieknek minimális összegbe kerül a belépő, a turista itt a tízszeresét fizeti, de a különleges épület a szép belső terekkel megéri a látogatást.
A város mellett találjuk az ország leggazdagabb botanikus kertjét, Peradeniyabant, ahol több órán ár élvezhetjük a természet csodáit. A várostól délnyugatra, a Mahaweli ölelte félszigeten fekszik a botanikus kert, amely talán a világ egyik legszebb ilyen parkja. Orchideák, pálmafák, fűszerkert, kaktuszház és ezernyi növényfaj vár bennünket, mégis, a legmegkapóbb attrakció a hatalmas jávai fügefa, a közel 1600 négyzetméternyi gyep közepén.
Kandy amúgy már önmagában is mutatja, hogy milyen gazdag, sokszínű Sri Lanka. S bár mára már az ország felén kiirtották az erdőket, mégis igazi trópusi környezettel találkozhat a vándor, aki erre jár. Az ország középső részén magas hegyek emelkednek, kisebb vízesésekkel, és itt találjuk az esőerdő megmaradt részeit is. A sík vidékeken megművelt földek és trópusi növénytakaró borítja a vidéket. A szárazföld belsejében teaültetvények, rizsföldek, trópusi őserdők váltogatják egymást. És persze ott a csodálatos tengerpart, amelynek egyes strandjai a világ legszebb partszakaszai díjért versengenek.
S emellett Sri Lanka még a földjében is tartogat meglepetéseket, nem véletlenül emlegették az Indiai óceán kincses-szigeteként, a celyoni drágakövek ugyanis világszerte ismertek. Egy helyi ékszerkereskedésben érdekes kisfilmet vetítenek a drágakövek bányászatáról. A bányászat viszonylag kis mélységben zajlik, folyómedrekben és többnyire húsz méter mélységig, ugyanis a kitermelt drágakőmennyiség kilenctizede másodlagos, hordalékos lelőhelyekről származik. A bányászok egészen egyszerű technikával, viszonylag mélyre ásnak, és hosszú, kemény munkával érnek csak el sikert. A földalatti kitermelés kútszerű fa- és bambuszgerendákkal kitámasztott aknákban zajlik, sok-sok méterrel a föld alatt. Nem véletlen, hogy egy-egy szép kő ára nagyon magas, ezt leginkább akkor értem meg, amikor megismerem a bányászat hosszas, keserves munkafolyamatát. A másik – egyszerűbbnek tűnő - módszer, amikor a bányászok a folyóból kiszedett hordalékos kavicsot fonott lapos kosarakban átmossák.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez