Sokszor nem az emberek változnak, csak az álarcok hullanak le
Mert ahogy neked sem kell mindenkit szeretni, ugyanúgy téged sem szerethet az egész világegyetem. Nem kell minduntalan azon munkálkodni, hogyan legyél elég, hogyan legyél jobb, több, szerethetőbb egy másik ember szemében. Fölösleges az önmarcangolás is, vajon hol, mit ronthattál el. Vannak és lesznek emberek, akiknek a te lelki magánterületedbe tilos a bemenet, mert csak galibát okoznak, széthordják a szemetet, rongálnak, általad felállított értékeket rúgnak fel két lábbal, és szeretett embereket uszítanak egymásnak. Nem kell a romhalmazt, a káoszt helyettük eltakarítani. A saját életedet kell felelősséged berendezni, ápolni, kigyomlálni. Igen, jól látod, az emberek is nyugodtan kigyomlálhatók, ne érezz tehát lelkifurdalást, tedd ki a magánterület táblát, magyarázkodni sem kell.
Vannak azonban a sorsszerű találkozások, amikor az egymásba kapcsolódott tekintetekben minden benne van, és a szemek beszélnek, egy egész életút, egy gazdag élettörténet, egy tiszteletet érdemlő, teljes élet csillog bennük. Legszívesebben megfognád a kezét, vagy átölelnéd őt, a bizalom érzése mindennél erősebb. Ők a „véradók”, vagy „vérátömlesztők”, akik nem adnak át negatív gondolatokat, indulatokat, nem becsmérelnek, és nem lopnak el reményt, biztonságot, lehetőséget, önbizalmat, örömet, sikerélményt, boldogságot. Nem csapolják meg energiakészletünket. A saját életedet kell felelősséged berendezni, ápolni, kigyomlálni. Igen, jól látod, az emberek is kigyomlálhatók, ne érezz tehát lelkifurdalást, tedd ki a magánterület táblát, ne érezd rosszul magad, nekik nem tartozol semmivel. Sem az időddel, sem a tiszteleteddel, sem a figyelmeddel, sem a lelkifurdalásoddal.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez