Sokszor nem az emberek változnak, csak az álarcok hullanak le
Az időnket pazarlókra vesztegetjük a legtöbb időt, az energiarabló kapcsolatainkra a legtöbb figyelmet, a szárnyaszegett szerelmekre a legtöbb könnyet. Ma valahogy tendencia lett a túlzott önalávetés.
Nem szólunk, nem kérjük ki magunknak a méltatlan bánásmódot, elviseljük, ha bárki megcsal, kigúnyol, semmibe vesz, levegőnek tekint, kihasznál, érzelmileg manipulál, és függővé tesz. Meddig kell tűrni? Miért hagyjuk, hogy ordító pszichoszomatikus tünetek kínozzanak, és végül a lélek után a test is beteggé váljon? Miért nem állunk ki magunkért, miért nem hagyjuk hátra az energiavámpírokat, és keressük inkább a véradók, a vérátömlesztők társaságát? Ők nem adnak át negatív gondolatokat, indulatokat, nem becsmérelnek, és nem lopnak el reményt, biztonságot, lehetőséget, önbizalmat, örömet, sikerélményt, boldogságot. Ha már felismertük azt a bizonyos mérgező embert, akkor miért az ő lelkével törődünk? Miért nem inkább azzal, hogyan mentsük önmagunkat?
Egy mérgező személy esetében jogod van nem felvenni a telefont, nem válaszolni az üzeneteire, és nem kifizetni a számláit. Jogod van megtartani a magánszférádat, jogod van hátat fordítani neki, elhatárolódni, kerülni őt, nemet mondani. Jogod van kigyomlálni az életedből, és önvédelemből távol tartani magad, még akkor is, ha a családtagodról, párkapcsolatodról van szó. Igen, nehéz, mert a mérgező emberek tökéletesen tudják, hogyan kell bűntudatot kelteni. Sokszor nem az emberek változnak, csak az álarcok hullanak le.
Az energiarablók közöttünk élnek. Velük minden egyes emberi megnyilvánulás értelmetlen és fölösleges időtöltés. Ne könyörülj rajtuk. Megnyilvánulásaikban ott van a szarkasztikus humorba burkolt passzív agresszió, bántó, éles gúny. Ezt mindaddig teszik majd, ameddig hagyod, ameddig ki nem vonódsz végérvényesen, és körül nem veszed magad azokkal az emberekkel, akiket kizárólag te magad választasz meg.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez