„Semmi sem állíthatja meg az embert, aki megfelelő hozzáállással rendelkezik, hogy elérje a célját, és az égvilágon semmi sem segíthet annak, aki nem megfelelően áll a dolgokhoz.”- hangzanak Thomas Jefferson bölcs szavai. Gondolj csak bele te is: ugyan mennyire szabotálom a saját boldogságom?

Az emberek nagy része teljesen felesleges fájdalmaknak veti alá magát, amikor káros gondolatokat táplál a fejébe és bemagyarázza magának, hogy az élet valóban két részre osztható, ahogy Woody Allen mondta: rettenetesre és kibírhatatlanra. Nem bíznak magukban, a körülményeket okolják, pedig néha nem ártana beismerniük, hogy valójában ők nehezítik meg a saját életüket.

Néha meg kell állnunk és ki kell jelentenünk, hogy igenis mi vagyunk felelősek a saját életünkért. Az, hogy miket gondolunk, teszünk, hogy milyen nézetekhez ragaszkodunk görcsösen megalapozza azt is, hogy mit kapunk vissza a környezetünkben élőktől. Ha például nem tiszteljük eléggé magunkat, akkor másoknak is nehezére fog esni.

És hogy mik azok a dolgok, amiket sürgősen kukába kell dobnunk, a boldogságunk érdekében?

Ne halaszd el a boldogságod egy későbbi alkalomra!

A boldogság egy utazás, nem valami olyasmi, aminek csak eleje és vége lehet. Ha nem tudsz hátra dőlni és nem tudod beszippantani a pillanatot, akkor miért gondolod, hogy az, ha különféle kondíciókat aggatsz a boldogságodra elősegíti annak megtalálását? Hagyd abba a várakozást. Ne várj mindig a nyárra, az ünnepekre, arra, hogy új munkát találj, hogy befejezd a sulit, hogy férjhez menj vagy végre elválj. Oldódj fel a pillanatban, mert azt senki nem veheti el tőled. A boldogságod ne legyen olyan, mint a reggeli 6:30-as ébresztőd, hogy folyton szundit nyomsz rá.

Ne húzd le saját magad!

Nehéz ezt észben tartani, amikor épp rossz napja van az embernek, de a gondolataid minősége igencsak fontos szerepet játszik abban, hogy mennyire érzed jól magad. Tehát tartózkodj a „soha nem fogok lefogyni/nem lesz jobb állásom/normális kapcsolatom/egy csődtömeg vagyok/ jellegű gondolatoktól, ugyanis ezekkel teljesen feleslegesen mérgezed magad.

Ne limitáld magad!

Teljesen egyértelmű kijelentés, hogy tulajdonképpen elsősorban mi vagyunk azok, akik korlátokat szabnak a saját életüknek. Hiszen lehet azt mondani, hogy „nem akarok elmenni a táncklubba, mert biztos, hogy béna leszek”, vagy, hogy „a főzés meg én két külön dolog”, csak teljesen felesleges. Mindig tudsz hova fejlődni, ezt ne felejtsd el!

• életszemlélet hozzáállás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!