Se mélypont, se fejlődés…a stagnálás csapdájában
Szepes Mária ezt írja a “A Vörös Oroszlán” című művében:
A legmélyebb mélység legalsó pontján vehetsz lendületet a legmagasabb Cél felé.”
És mennyire szépen fogalmaz. A mélypont, az a legmélyebb mélység legalsó pontján lévő összeesés. Ám ne félj ettől, mert ki talajt érint, Ő erőre kap. Ez olyan, mintha áttörne egy üveg fal és könnyűvé válna az áthaladás rajta. Amíg csak neki dőlünk, amíg próbáljuk elkerülni, hogy összetörjön a fal, amíg védjük magunkat, addig nem haladhatunk tovább. Tapasztalatok alapján az élet jutalmazza azt, ki képes feladni önmagát a továbbhaladás kedvéért. Fel kell ismernünk mindannyiunknak, hogy a gyógyír a fájdalomban rejlik. Mindig, mindig. Ki egyiket száműzi, ő száműzi a másikat is. Ennek a felismerésnek mély, sejtszinten kell tudatosulnia.
A fájdalom elkerülése, még több fájdalmat szül. A kerülőút zsákutcává válik. Ha nem lépsz, könnyen elveszíted magad, de ne aggódj, mert míg a térképre váró elvész, ki vakon elindul, hazatalál.
Folyamataimban általában akkor érkezik el az áttörés, amikor valaki teljesen áttudja magát adni az élet naturális mozgató erőinek. Ez magával hozza az elkerülhetetlen szembenézést, találkozást saját démonokkal és a lénye aljára nyomott fájdalommal. Ámbár most elég pokolian írtam le, valójában ez egy gyönyörű dolog. Olyannyira, hogy ki ráérez a lüktetésére, ő sebesen fog haladni igaz Önmaga felé. Mert ne feledd. A mélybe nyomott érzelmeid, a harag, a düh, a fájdalom is te vagy, s ezzel önmagadat száműződ látszólagosan…látszólagosan, hisz valójában sosem száműzhetsz valamit teljesen.
Ki képes átadni magát az önmagában lüktető örökké való forrásnak és bizalmat ad az életnek, ő nála bekövetkezik az áttörés. Ám mindezt félve mondom, nem akarom, hogy bármiféle áttörésbe kapaszkodjon bele az elméd. Egyszerűen csak hagyj mindent.
Engedd meg, hogy a dolog úgy legyenek ahogy. Ha megengedésben tudsz lenni, akkor falaid, melyek gátoltak a továbbhaladásban, feloldódnak, s a változás szépen-lassan könnyeddé válik.
Nem azért, mert csak kellemes dolgok fognak történni, hanem mert Te leszel az, aki megengedi az életnek, hogy újabbnál újabb izgalmakat hozzon, legyen az bármilyen köntösben is.
Ezt talán hívhatjuk szabadságnak.
További írásaimat a honlapomon, valamint az Instagramon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez