Rendben van?

Mindig mindennel kapcsolatban azt szeretnénk, hogy rendben legyen. Ez alapvetően azt jelenti, hogy bevésett gondolataink vannak arra vonatkozólag, hogy valami, vagy valaki mitől van rendben. A fejünkben attól, hogy nekünk magunknak nem okoz nehézséget, nem kell érte tenni, nem kell küzdeni, nem kell alkalmazkodni, mert rendben van.

Kitaláltuk, hogy valaki mitől van rendben. Attól, hogy nem okoz kellemetlen érzéseket. Nem okoz, mert kielégíti a felszínt, a csomagolást és nem kényszerít arra, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. Ez semmi más, csak ítélkezés.

Rendben van? - KERESD A NŐT - Lélekhangok - életszemlélet, lélekhangok,

Ha valaki fogyatékkal él, arra azt mondjuk, hogy nincs rendben, mert szembesít a saját sérülékenységünkkel. Ha valaki nem akar alkalmazkodni, az nincs rendben, mert szembesít a börtönnel, amiben élünk. Ha valaki nem azt teszi, amit mindenki és arra kényszerít, hogy te is felébredj, nincs rendben.

Minden azt szolgálja, hogy ne lássunk mélyebbre. Hogy ne érzékeljük azt, hogy nincs annyira rendben a kis csillám pónis világunk, mint azt gondoltuk.

Készen és rendben lévő dolgokat szeretnénk, embereket, akiknek nincsenek nyűgjeik és nem kell belemenni, energiát fordítani rá, együtt megküzdeni dolgokért.

Aztán meg mindenki sír, hogy egyedül van. Mert nincs bátorsága bemenni oda, ami nem komfortos.

A lelki nyomorékok társadalmát éljük.

Nem azért, mert vannak fájdalmaink, elbukunk, szenvedünk. Nem ettől leszünk lelki nyomorékok. Ettől emberek leszünk. Lelki nyomorékok pont attól leszünk, hogy semmit nem merünk mélységében megélni. Mert kényelmetlen. Mert akkor át kéne lépni a határainkat. Mert akkor érezni kéne egy olyan világban, ahol az érzések a gyengeség skarlát betűi.

Megszeretni a tökéletlenséget.

Ez a tökéletességre játszó törekvésünk kinyír minket. Mert az igazi életben nincsenek tökéletes dolgok. Az élet szépsége, pont a sérülékenységében rejlik. A felszín mögött lapul.

Megérteni, és élvezni azt, ami nincs rendben. Tenni érte, hogy tényleg rendben legyen. Ez a feladat.

Az Írónő előadast és workshopot tart 17-18-án : ITT

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.