Ragaszkodnál a múltadhoz, vagy élnél az új eséllyel?
Szégyellheted magad továbbra is azért, mert sosem adod át a helyed a buszon, vagy megpróbálhatod holnap másképp csinálni. Bánhatod, amiért tartózkodó voltál az új kollégával az első napján, vagy meghívhatod egy kávéra, és újra írhatod a történetet. Lehetsz szomorú minden nap, amiért elvesztettél valakit, de megpróbálhatsz napról napra egyre többet mosolyogni. És hogy miért fontos ez? Annyi minden történik velünk nap, mint nap, jó és rossz egyaránt. Szükségünk van időre, szükségünk van gyógyulásra, aztán pedig elengedésre, meg helyre, hogy jönni tudjon az új. Az új lehet egy állásajánlat, egy óriási lehetőség, életed szerelme, vagy Te magad. Lehetsz bárki, aki szeretnél. Próbálgathatod a szárnyadat, bontogathatod minden nap, amíg egyszer csak már tudod, merre szeretnél repülni. És ha eljön az a nap, akkor repülj könnyedén, könnyed lélekkel, súlyok nélkül, a múltad nélkül.
Meséld el azt, aki te vagy. Az a sok minden, ami történt veled nem is fontos igazán, csak az, hogy te mit értettél meg belőle, hogyan változtál meg tőle. Nem az események a fontosak, hanem a tanulságok. Így nem fontos elmesélned az egész életed a kézfogás és bemutatkozás után, mondván, hogy anélkül érthetetlen vagy. Aki meg szeretne érteni, az maradni fog, elég időt hagyva arra, hogy minden fontosat elmesélj. És ha úgy alakul, hogy valamire sosem jut idő, akkor talán sosem kellene elmondanod.
És ha nem értenek? Ha nem mondtál el mindent? Az épp úgy tökéletes, ahogyan történik. Mesélj arról, ami a fejedben van, ami éppen foglalkoztat. Az a jelened, esetleg a jövőd. Az vagy Te.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez