Párkacsolati tabu: a pénz, ami (nem) boldogít
A mai fiatalok a régi és a mai kor értékrendje között lavíroznak; hat rájuk a modern kori elidegenedés, miközben még élénken él bennül az otthonról hozott holtomiglan gondolata. 2018-ban egy kapcsolat a legtöbb ember számára nem több, mint egy állomás, amelynek próbálják fenntartani a normába illeszkedő, hosszútávú látszatát. Egészen addig, amíg megrekednek, és következik a fel is út le is út. Ebbe az életformába tökéletesen illeszkedik a külön kassza gondolata, de együtt élve, élettársi kapcsolatban ez a gyakorlatban szinte megvalósíthatatlan. A ”cserekereskedelem”, az épp ki tartozik kinek, a ki vette a héten az öblítőt és a mosószert óhatatlanul belefúrja magát a mindennapokba, és nyílt beszélgetések nélkül lappangó feszültségként jelentkezik a párkapcsolatban. Az igazán elszántak, akik (komoly töprengés után végül) házasságra adják a fejüket, egyre gyakrabban írnak alá házassági szerződéseket, különösképpen, ha a menyasszony vagy a vőlegény jelentős anyagi többlettel lépett frigyre. Egyre elterjedtebb a házasodni vágyó gyanakvók körében a nem hivatalos, szertartásvezető által lebonyolított esküvő szervezése, amelynek esetleges későbbi felbontása gyakorlatilag zökkenőmentes. Valahol értem, ugyanakkor minden porcikám tiltakozik ellene.
Ha egy kapcsolat továbbra is a kitartásról, összeolvadásról, önzetlenségről és a közösen álmodott jövőről szólna, nem lenne szükség mindenféle önvédelmi kiskapura. Nem lennének a női mivoltukat pénzügyi függetlenségüknek alárendelő nők, és a családfenntartó szerepétől megfosztott, kiherélt férfiak. A mérleg nyelve nem billenne a nők irányába, akik a pénzkereső, a mintafeleség, a tökéletes anya és a pedáns bejárónő szerepkörökben némán segítségért kiáltanak.
Az, ahogyan a pénzzel bánunk árulkodik arról, milyen az érzelmi világunk. Ha egy társadalomban a tárgyakat és anyagi javakat piedesztálra állítjuk, ne csodálkozzunk azon, hogy sorra romokba dőlnek az emberi kapcsolatok. Mikor vasfüggöny ereszkedik két ember közé anyagi téren, mi várható érzelmi síkon? Ér-e annyit egyetlen fillér is, mint az egymásba vetett bizodalmunk?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez