Önámító férfiak
Vannak, akik azzal takaróznak, hogy csak azért csalnak, mert a vadászösztön hajtja őket, de menyasszonyuk az imádott nő, akivel le szeretnék élni az életüket. Micsoda kényelem! Hányszor hallottam férfiaktól, hogy inkább azért maradnak egy kapcsolatban, mert már megszokták, mert nagyjából jól működik, már jól ismerik a másikat és nem szeretnének energiát fektetni egy újabb megismerkedési folyamatba. De a legszörnyűbb indok a „már ki van fizetve az esküvő” volt.
Inkább azért maradnak egy kapcsolatban, mert már megszokták, mert nagyjából jól működik, már jól ismerik a másikat.
Ismertem egy vőlegényt, aki akarata ellenére is szerelemre lobbant egy nő iránt, miközben menyasszonyával már az esküvői meghívókat osztogatta. Lelki vívódása már-már fizikai tüneteket is produkált, végül bátorság híján elvette a nőt, akit régebb óta szeretett, és döntésével vállalta, hogy ezentúl örök hazugságban él vele.
Mindenki ott szúrja el az életét, ahol csak szeretné, de ha már a lánykérés után sem sikerül megadni a tiszteletet az életed párjául választott hölgynek, akkor mégis mire számítson a későbbiekben! Nehogy azt hidd, hogy a boldogító igen felment minden addigi tetted alól, és hirtelen sokkal jobb ember leszel. Ideiglenesen talán igen. Az sincs kizárva, hogy megfogadod, hogy megváltozol, és ehhez tartod magad; de a legnagyobb kérdésre soha nem kapod meg a választ, hogy boldogabb lennél-e ha önzőség helyett inkább becsületes maradsz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez