'Olyat várok el az élettől, amit talán nem tud megadni nekem' – interjú Perjés Jánossal, a Spirit Színház igazgatójával
2013-ban volt egy kisebb kommunikációs ütközet. Azóta már megváltozott a viszonya Bori Tamással és Makranczi Zalánnal, vagy épp Szinetár Dórával? És mennyire tartja jó ötletnek, ha egy házasság/párkapcsolat mindkét tagja ugyanahhoz a társulathoz tartozik?
A kérdés második felére a válaszom: intelligencia kérdése. Engem a munkán kívül gyakorlatilag nem érdekel(het)nek az egyéni sorsok, hiszen akkor nem tudnám végezni a feladataimat. A múlt elmúlt. A Sodrás című darabbeli mondatommal tudok felelni: „Tiszteld és ne hagyd magad. Túltettem magam azokon a dolgokon, azon, hogy az élet ilyen. Megtanultam a szabályokat, a leckéket, meg hogy mi az, amire ne számítsak.”
A Magyar Televíziónál, és egy filmescégnél is dolgozott 2011 előtt. Miért döntött mégis a színház mellett?
Engem mindig az adott pillanat varázsa izgatott, és az eredmény, amit kiváltunk az emberekből. Nem gondolom különösen nagy tettnek, amit véghez viszünk, sőt, majdnem haszontalan dolog. Úgy is mondhatnám, hogy örülnünk kell, hogy valaki megnézi, ahogy örülünk annak, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Én a színház összes folyamatát ismerem, ami a média más területén nem izgatott. Filmezni csak színészként szeretnék, de egyáltalán nem haszontalan, hogy tudom mi miért és hogyan történik a háttérben. Ezzel nem csaphatnak be.
2014 előtti élet. Adósságok, TAO. Mi a véleménye a mai TAO-helyzetről?
Én általában arról mondok véleményt, ami felett van hatásom. Nem tisztem hőbörögni, hiszen senki nem tartott puskát a fejemhez, hogy vállalkozzak. Ám ha teszem és elérek valamit, aminek alapján a mai rendszer támogat mindenkit, akkor én is elvárom, sőt küzdők azért, hogy ennek alapján jobban és többet tudjak nyújtani. Ehhez valóban segítség kell, amit a műhelyünk nagyon alapos és nívós munkájával adok vissza. Ostobaság lenne elfelejteni, hogy ez a helyzet nem volt így mindig, és azt sem felejtem soha, hogy kitől és honnan milyen hatások értek. Én soha nem haragszom. Csak nem felejtek.
Sosem érezte azt, hogy nem éri meg, hogy be kéne fejezni és máshol megpróbálnia?
Folyamatosan ezt érzem. De olyan gyorsan és intenzíven növekszik a színház és a hozzá tartozó spirituális központ, hogy pár év alatt nagyon sok emberért és ügyért lettem felelős. Igy jelenleg ezt nem tehetem meg, de valóban a terveim között van áthelyezni a középpontom másra.
Mit gondol arról, hogy az emberek a mai világban egyre bizalmatlanabbak egymással, egyre jobban félnek megnyílni a saját érzéseikről a másik felé, egyre eltorzul egy párkapcsolat fogalma is, és a teljes őszinteség is lassan tabutéma lesz a tökéletes instagram-feedek mögött? Hogy lehet, és hogyan törekszik arra, hogy ebben a mai világban a Spirit Színház egy valódi érték és közösség legyen? Miért jó közvetítő a kultúra, a valóság és az emberek szentháromságában az Ön színháza?
Nagyon károsnak tartom a közösségi média ilyenfajta hatalmát. Rengeteg emberről rántja le a leplet, jelezve az illető inkompetenciáját. Én csak híreket, érdekességeket és segítségre szoruló ügyeket olvasok. Nagyon nagy felelősség igazán ismert emberként, akiket százezrek követnek, summás ítéleteket posztolni, hiszen ki veheti a bátorságot, hogy bárki másról ítéletet, véleményt mondjon. Mérhetetlenül felháborít, mert a nem nyilvánosság előtt élők készpénznek veszik ezt, és nem tudnak megfelelni az „idol” által lefestett képnek. Az egy másik rész, hogy az adott idol csupán képmutató manipulátor, aki saját frusztrációját vetíti ki tanácsaiban. Szánalmas és veszélyes ez minden szempontból.
A Spiritben semmi őszintétlenség nem maradhat meg, nem tudok így dolgozni. Bármilyen bomlasztás üti fel a fejét, azonnal megválok az illetőtől. Bárkiről legyen szó. Mindenféle körülmények között megvédem az embereim, ez egy nagyon erős ösztön bennem. Ez meglátszik a témaválasztáson, az előadásmódon és a közvetlenségen – ezek azok, amik megkülönböztetnek minket más előadóhelytől.
Maradjunk ennél a kérdésnél kicsit, főleg a kultúrtörvénynél, hiszen „a kultúra a mi kulturális alapunk.” Mennyire fontos ma a kultúra Magyarországon, és ön szerint miért kéne, hogy fontos legyen?
Nem látom, hogy különösen fontos lenne, de ismétlem, nincs rálátásom. Teszem a dolgom és kiszolgálok esténként 150 embert, valamint a vidéki és külföldi meghívásokat. Ennyi, amit tehetek.
Ön színházigazgatóként mit gondol arról a kialakult helyzetről, ami napjainkban #metoo néven felütötte a fejét, és újra és újra visszatér? Képes Magyarország ezzel a súllyal jelenleg helyesen megbirkózni az Ön véleménye szerint?
A jelenséget elítélem, ahogy kezelik, illetve reagálnak rá, azt szintén. Úgy működik, mint minden. Összefogást színlelve, kirakatügyeket kreálunk, valódi ellenfél nélkül. Én mindig azt mondom, hogy aki elmúlt 18 és le tud adni egy számlát, az tud felelősséget vállalni magáért. Igazgatóként nem látom szelíd kiszolgáltatott báránynak a mai alkalmazottakat.
Volt olyan színházi darab ötlet, amire nemet mondott? Vagy, aminek lezajlott a premierje, de úgy érezte, hogy valami nem jól működik mégsem?
Hogyne, több is. Általában azok, amit nem én hozok be. Nem igazán tudom képviselni más alkotók ötletét. Volt aztán olyan tévedés, aminek nem tudom az okát, de ez egy örök kérdés, hogy mi valójában a jó út.
Az elkövetkező bemutatók közül melyik az, amit ön a legjobban vár? Vagyis, ha egy darabot kéne kiemelnie a jövőbeli előadások közül, amivel ajánlhatná magát a színházat, melyiket választaná és miért éppen azt?
Várom Léner Andrással a Lélekharang c. darab munkáit, Páskándi Géza özvegye, Anikó, nagyon belopta a szívembe magát. Várom továbbá első rendezésem, az Előttem az élet munkálatait, valamint Fülöp király szerepét a Don Carlosban.
A rengeteg teendő mellett, mikor volt olyan, amikor, mint néző ment el megnézni egy előadást?
Mentem, és rá kellett döbbennem, hogy annyira megszoktam a lélektől-lélekig ható előadásokat, ami a kis tér előnye, hogy egy nagy kőszínházi este nem töltött fel már régen.
Melyik az a könyv, amit Ön szerint mindenkinek olvasnia kéne?
A Spirituális intelligencia című könyvet. Bár nagyon nehéz anyag, de felelősségünket firtatja a körülöttünk folyó létben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez