Olyan mintha mind megőrültünk volna

Mintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk. És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.

Értéktelen dolgokat habzsolunk. Pont olyan az egész mint a nem teljes értékű étel. Finom, de fél óra múlva éhes leszel. Nincs az a finom érzésed, hogy jót tett, hogy többé tett, csak megint éhessé tesz. Kielégíthetetlenül éhessé.

Olyan mintha mind megőrültünk volna - KERESD A NŐT - Lélekhangok - életszemlélet, önzés,

Photo by NurPhoto / Contributor / GettyImages

Habzsoljuk az ingereket. Az érintést. A jólétet. A figyelmet. A szexet. Az élményeket. Aztán meg még sem marad meg semmi. Talán még egymás nevére sem emlékszünk. Átfutunk egymáson. Egyik oldalról a másikra.De mennyivel jobb lenne, ha megmaradnánk egymásban. Ha nem felejtenénk, mert felejthetetlent kapunk és adunk. Adhatnánk időt egymásnak, ahol van lehetőség nem csak átfutni egymás lelkén, hanem megismerni.

Nem úgy mint egy gyorsétteremben, hanem úgy, mint egy hosszú, mély, valódi ízeket adó, gyertyafényes vacsoránál. Olyanon, ami megmarad. Talán nem lennénk ennyire idegenek. Akik éhséget adnak csak egymásnak. Valódi jelenlét helyett.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.