Nyugodtan lehetek őrült!
Nyugodtan lehet a helyzet olyan kilátástalan, amilyen csak lenni akar! Én ugyan nem nehezítem az amúgy sem kellemes felállást egy könnyű infarktussal… Aztán mikor megnyugodtam, és elfogadtam, hogy most ez a helyzet, mégpedig megváltoztathatatlanul, azonnal várok egy kicsit. Csakhogy tényleg megnyugodjak, és érezzem, hogy őszintén elfogadom az állapotot, és nem ellenkezem egy cseppet sem. Amikor ezen túl vagyok, a legnagyobb nyugalom közepette elkezdek azon gondolkodni, hogy mit lehet tenni? Persze ezt is csak szépen lassan. Ez itt az én életem, tehát az én időm! Én rendelkezem vele, szóval nyugalom, csak szépen óvatosan. Nem sietek sehova, magammal szemben pedig pláne nem! És isten tudja miért (erre még nem sikerült rájönnöm) a helyzet őszinte elfogadásától valahogy megváltoznak a dolgok. Talán mert aminek nem állok ellen, az egyszerűen csak átáramlik rajtam és tovább megy.
Megszámolni sem tudom, hányszor hívtam Zsuzsát, kedvenc buddhista tanítómat, azzal, hogy teljesen kész vagyok… míg a fenti állapotig eljutottam. Ő mindig egy pillanat alatt irányba állította a gondolataimat. Végül is ez a szangha (buddhista közösség) dolga: embereket állít melléd, akik segítenek ha eltévedsz, mert magányos ez az út. A gondolatait mindenki csak maga tudja rendezni. Senkinek nincs hozzáférése az érzéseinkhez, gondolatainkhoz, sem a kitartásunkhoz. Az önmagukkal elért eredményekért mindenkinek magának kell megdolgozni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez