Nincsenek igazi férfiak?
Hallom nap, mint nap nők szájából a mondatot. Hiányolják a férfit, az igazi férfit nagy F-betűvel. Örökös dilemma a mai világ nőinek, hogy hova tűnt a romantika, az udvarlás, a lovagiasság és a határozottság az erősebbik nemből. De vajon elgondolkozunk mi nők azon, hogy ez mennyiben a mi hibánk is?
Persze, tudom a régi időket hozzuk fel mentségünkre és példa gyanánt is. Hiszen nagyszüleink, sőt szülein idejében még tudták a férfiak, hogyan kell viselkedni. Talán a katonaság is tette, hogy akkor még kemény és gerinccel megáldott hímekkel volt tele a világ – gondoljuk. Ugyanakkor, ha őszintén belenézünk abba a bizonyos tükörbe, akkor kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mi nők is rengeteget változtunk az akkori normákhoz képest.
Nem hiba, hiszen a világ is változik. A kérdés csupán csak az, hogy hogyan jutottunk el odáig, hogy egymásra dobáljuk a címkéket ahelyett, hogy magunkba néznénk és észrevennénk, hogy velünk is éppen akkora baj van. Mert van, ez egészen biztos. Sokunkból éppen annyira elveszett a gyengédség, a lágyság és a tartás, mint amennyire férfijainkból a kitartás, a tisztesség vagy éppen a küzdeni akarás.
A magam részéről menthetetlenül romantikus vagyok és hiszek a szerelemben. Abban, hogy a férfi és a nő képes a boldogságra együttes erővel. Ehhez viszont mind a két fél éppen ugyanannyira szükségeltetik. A jelenlét, az odaadás, a megbecsülés és a tiszta szeretet. Küzdelmes út vezet ahhoz, hogy két ember közös boldogságra találjon, túl a rózsaszín ködön. Ugyanakkor, ha ezért nem vagyunk képesek megharcolni, akkor miért fogunk? Férfiak és nők ezrei keresik a szerelmet, a boldogságot. Miért nem tudunk tenni is érteni? Kellő önismerettel, önszeretettel és őszinteséggel?!
Való igaz az is, hogy olykor találkozunk olyan emberekkel, akik nem illenek bele a történetünkbe. Akiket azt gondoljuk, jobb lett volna elkerülni. Mert becsaptak, hazudtak, nem viszonoztak vagy csak csalódtunk általuk. De igaz lenne ez? Általuk csalódunk? Nem arról van szó igazából, hogy ilyenkor magunkban csalódunk, amiért nem voltunk jobb emberismerők, vagy hagytuk magunkat becsapni? Ugyanis az, hogy egy csalódás ér minket, éppen annyira a mi felelősségünk is, mint a másiké.
Vannak csodálatos férfiak. Akik szeretik, tisztelik a nőt. Akik teljes szívvel szeretnek és nem hiába. Akik tudják mit jelent egy nőnek egy apró gesztus, és nem restek kimutatni az érzéseiket. Ne gondoljuk azt, hogy kihaltak a férfiak, az igazi férfiak nagy F- betűvel. Mert ez hazugság lenne. Léteznek férfiak mély érzelmekkel és gondolatokkal. Férfiak, akik képesek áldozatot hozni a nőért, akit szeretnek. A nőért, aki nő tud lenni nagy N-betűvel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez