Nem volt hiba, hogy szerettelek - levél a múzsámnak
Nem vagyok elfogult velünk kapcsolatban, tudom, hogy ez nem egy tündérmese, nem is egy városi legenda, bár néha azt hittem égben írt szerelem, valójában csak két szeretni tanuló lélek története a miénk, de a halhatatlanságunkban rendíthetetlenül hiszek. A szentimentális kapcsolat bélyegével nem illetném magunkat, de a szemed tükrével nem ebben az életben találkozom először. Vajon hányszor tettük már ugyanezt? Igazából milyen hosszú ideje csiszoljuk egymást? Az a kiszámíthatatlanul igazságtalan ebben, hogy az sem volt garantálva, hogy ha a végén jól vizsgázunk, akkor majd együtt bukfencezünk kacagva egy virágos mezőn.
Nem, ebben a tanmesében az is lehetséges, hogy az út végén számunkra már nem marad hely az együtt fogalmában, semmilyen formációban, és a kapott javakat mással osztjuk meg és kamatoztatjuk. Innen nézve, mindenhogy nyertesek leszünk, nincs is miért bánkódnom, de most még csak abból a szomorú szemszögből tudom átélni, hogy nem működik a te és én. Lassan olyan lesz ez, mint egy összeesküvés elmélet a boldog befejezésünk ellen, pedig senki sincs ellenünk, működhetne, ha akarnánk, ha mi nem szabotálnánk. De hol van a vég? Ki tudja azt előre?
Lehet, hogy mi együtt sosem változunk, mint ahogy az is lehet, hogy az elégedetlenségem oka csak annyi, hogy idő előtt akartam veled célba érni. Nem számít, mert nem hibázhatok, mert a hiba, mint, olyan nem is létezik. Mindig pont ott vagyok, ahol éppen szükséges, és ha valahova lefoglalt jegyem van, oda akkor is eljutok, ha egy kis kerülő utat választok, de ehhez előbb belül kell megérkeznem. Az életem történetének különleges fejezete vagy, de sokat változtam, mint ahogy sok minden más tapasztalat is ért, nem tudok már tovább az lenni, aki voltam, mert nem is szeretnék. Kedves múzsám, csak arra kérlek, hogy csókod nyomát hagyd meg a homlokomon, úgy leheld rám, mint amikor a karodban aludtam el, és én papírra vetem soha nem volt örök szerelmünk kincseit a világnak. Talán a sorsnak nem is a közös boldogságunk volt az igazi terve, hanem hogy történetünk emlékeiből, sok apró lángocska szíve felemelkedjen az egységbe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez