Menni szeretnék, neked pedig módodban áll velem tartani. Felkínálom a kezem, hogy fogd, hogy együtt menjünk. De félre ne érts! Az én lépéseim is súlyosak, nem tudlak magam után húzni, nem tudlak a hátamon vinni, és hogyan tolhatnálak magam előtt, ha egyszer meg sem erőlteted magad?

Ahhoz, hogy jöhess, akarnod kell. Méghozzá nem is akárhogyan. Addig, amíg csak nyafogsz a problémáidon, de eszed ágában sincs a közepébe ugrani és aktív cselekvőként megoldani őket, addig hogyan tudnék segíteni neked? Mesélj nekem, mit szeretnél tőlem? Hogyan segítsek neked?  Nem az a megoldásom, hogy öntöm beléd a megoldás alternatíváim, bekenlek vastagon a támogatásommal és közben szépen mosolygok, hogy érezd, itt vagyok. Mert ettől vajon változtatnál bármin is? Öntöm beléd az energiám, az időm és odaadásom, azért, hogy a lukas pohárból ez mind kifolyhasson. Én csinálom rosszul, nem te. Mert téged nem így kell kezelni. Most már ezt is tudom.

Cselekvő lettem, mert meguntam a saját nyafogásom. Miután sikerült kilépni a saját gödreimből, több dolog is van a fejemben. Egyrészről pontosan tudom, hogy mit érzel, ezért mosolyogva nyújtom feléd a kezem, segíteni szeretnék. Másrészről az én utam sem vált simává hirtelen, csak másképpen látom. Nem segítesz nekem, ha ahelyett, hogy a kezembe kapaszkodva kimásznál, a gödör mélyére húzol. Teljesen nem tudok visszafordulni, mert eszem ágában sincs visszamenni oda. Passzív elszenvedővé, a világot hibásnak látó, fáradt, nyűgös, kedvtelen masszává válni. Na, még mit nem! Ezt sajnos érted sem.
Felzaklatott, hogy nem hallgatsz rám, hogy hiába erőlködőm egyedül, csak én szenvedek érted, te pedig a kisujjad sem mozdítod.

Megmentenélek, ha tudnálak. De csak te tudod megmenteni saját magad. Feleslegesen beszélek, feleslegesen küzdök, amíg te nem akarod. Ezért megspórolom az energiám, és hátra lépek. Egyedül sosem hagynálak, de legyél kicsit egy magad, hogy végre megismerd magad. Visszalépek, mert szükséged lesz még rám. Megvédem magam tőled, nem engedem, hogy felemészd az energiám. És egy szép napon majd keresni fogsz, mert megérkezel végre magadhoz. Ha nehéz lenne, tudod, hogy kitől kérj segítséget.

A saját butaságom lenne hibáztatni téged, feladni, mert nem álltál készen. Mert egyszerűen minden, amit mondtál szörnyen kicsi volt, mert minden, amit kérdeztél butaság volt, mert akárhogyan is láttad magad, az sosem közelítette meg a valóságot, az mindig túl kicsi volt. Nem tehetsz róla, hogy én látlak. És nem tehetsz róla, hogy te még nem látod saját magad.

• életszemlélet érzések lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!