Nem maradhatsz olyan ember mellett, aki természetesnek veszi, amit nyújtani tudsz

Viszont amikor már harmadszorra mondod le az edzést, amire annyira vártál, hogy az ő időbeosztása szerint azt a kevéske kis percet vele tölthesd, kicsit szíven üt. Amikor már megvolt, hogy melyik nap találkozhatsz a barátaiddal, hogy ne a közös idő rovására menjen, amikor már mindent feladsz azért, hogy vele lehess, viszont ő éli az életét lemondások nélkül, monoton szigorral, mint eddig, akkor kicsit betelik a pohár. 

Szívbe markolóan fáj, amikor odaadod neki a kettőtök történetét könyvbe foglalva, amelyen hónapokat dolgoztál, hogy tökéletes legyen, és csak gyorsan végiglapozza, majd meg sem szólal. Igen, sosem kért ezekre, csak bizton tudtad, hogy elvárja. Te pedig saját magadnak feltett kérdések nélkül érezted, mit szeretnél. Vele lenni, hisz annyira kevés az idő, amit együtt tölthettek. De ez így helyes? A kérdés nap, mint nap ott motoszkál a fejedben, befészkelte magát végleg. Helyes, hogy mindent feladsz érte, az ő döntése miatt? És az jól van úgy, hogy mikor valami nem úgy jön össze, ahogy tervezted, akkor összeomlotok? Mintha a kapcsolat a te áldozataidon múlna, mert tudod, hogy nála nem lesz változás. Te ezt bevállaltad, tudtad, hogy lesznek nehézségek, gyengeségek, de nem gondoltad, hogy ez egy idő után természetessé válik. Egyértelmű, amit adsz. NEM, NEM HELYES.

Mondta valaha egy szóval is, hogy értékeli, hogy ennyi mindent teszel? Mondta, hogy köszöni, hogy tényleg ennyire igyekszel? Éreztette egyszer is, hogy egy kitartó nő vagy, mert tudja sokan elmenekültek volna már a helyzet elején? Tudod a választ. Nem, soha. Ezért kell menned. Elindulnod a saját utadon, amelyet nem oszt be senki, ahol nem kell várni senkire, ahol a magad ura lehetsz, ezáltal nem nyom össze a teher, amely a saját kapcsolatodban való elvéglegesült magány okozott.

• értékelni a másikat lélekhangok párkapcsolat párkapcsolati problémák

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Török Márti