Nem leszek csak egy „talán” valaki számára
Mert mindig várunk. Várjuk a nagy szerelmet, a nagy változást, a nagy megváltást, a nagy csodákat. Közben pedig elfeledkezünk arról, hogy az élet elszáguld mellettünk a nagy tehetetlen várakozásunk közepette. Ha tudnád, hogy hány éjjelen át vártam egy hívást. Hogy hány napon, heten, hónapon át vártam, hogy annak a valakinek ne csak egy talán legyek. Talán… Gyűlölöm ezt a szót. A „talán” a bizonytalan emberek szava. És amikor erre igazán rádöbbentem, megértettem azt, hogy én soha többé nem akarok valakinek egy „talán” lenni. Hogy soha többé nem akarom azt érezni, hogy „talán” majd jó lesz.
Bármit is gondolunk most, itt a jelen helyzetünkről, egyszer bekattan majd valami. És akkor fel fogjuk ismerni a változás igazi szelét. És ott, akkor abban a pillanatban fogjuk valóban megérteni, hogy már semmi sem lesz a régi többé.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez