Nem érsz annyit, hogy önmagamat hibáztassam azért, mert te nem tudsz engem szeretni
Feladtam. Feladtam ezt a kapcsolatot, ezt a vágyat irántad. És tudom, hogy a lehető legjobb döntés volt, amit valaha is megtehettem magamért.
Ma már tudom, hogy mennyire káros is ez az egész mérgező érzés. Már látom, hogyan pusztítják emberek önmagukat az által, hogy csakis arra fókuszálnak, hogy az a bizonyos személy miért nem szerette őket...És én nem akartam többé ehhez a csoporthoz tartozni. Hiszen tudom pontosan jól, hogy nem hibáztathatjuk magunkat azért, mert nem a megfelelő embert szerettük. Nem hibáztathatjuk magunkat azért, mert nem tudtak minket viszontszeretni. Bíztunk benne, hittünk benne, de máshogy alakult. Hát itt az idő megtanulnunk azt, hogy ez is csak egy lecke volt és ideje továbblépnünk. Még mielőtt végérvényesen is felénk kerekedik az a pokoli érzés mi szerint mi nem vagyunk elég jók.
Engedjük meg magunknak a szomorúságot, aztán kapjunk újra erőre. Fel a fejjel és irány előre. Mert a saját magunkba vetett hitünk és önmagunk határtalan szeretete a legfontosabb. És soha, de tényleg soha nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a saját boldogságunkat másoktól tegyük függővé.
Mert nem vagyok hiányos, és senki sem ér annyit, hogy önmagamat hibáztassam, amiért nem tudott engem szeretni...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez