Néha el kell gyengülni, hogy együtt, ketten még erősebbek legyünk
Ma senki nem akarja sebezhetőnek mutatni magát, pedig így kellene élnünk, éreznünk. Fontos emberi kapcsolatokat és boldog pillanatokat tehet tönkre az, ha valaki érzelmi falakat von maga köré. A legtöbben igyekszünk erősnek mutatni magunkat. Olyannak, aki kibír, átvészel minden nehézséget könnyek és zokszó nélkül, aki könnyedén elviseli, ha mások megbántják, de még a szerelem sebei ellen is fel van vértezve. A sebezhetetlenség és annak látszata azonban megakadályozza, hogy mély, intim kapcsolódások alakulhassanak ki, és azt is, hogy valaki igazán boldognak, kiteljesedettnek érezze magát kapcsolatában. Az őszinteség azt is jelenti, hogy kezdettől fogva és mindvégig van bátorságunk vállalni hibáinkat, félelmeinket, sérüléseinket, múltunkat, gyökereinket, kudarcainkat, önmagunkat. Lecsupaszított lélekkel, semmit sem rejtve érkezünk meg egymás elé, ám mégsem leszünk egészen nyitott könyv a másik számára, nem akarjuk egymás történelmét újra és újra kielemezni, nem várunk magyarázkodást, és nem ítélünk meg.
Mit akar tőlem? Mit kezdjek vele? És ő mit kezd majd velem? Ha őszintén kiadom magam, az veszélyes, kockázatos művelet, talán sérülök és sérteni fogok.
Egy, őszinteségen alapuló kapcsolatban lelki és testi komfortérzetet élhetünk meg együtt. Igazi énünket mutatjuk, nincs bilincs a nyelvünkön, magabiztosan, bátran osztjuk meg negatív érzéseinket is. Lehetünk erősek, de időnként nyugodtan elgyengülhetünk, kimutathatjuk bizonytalanságunkat, megoszthatjuk problémáinkat, tudva, hogy a másiktól feltétlen érzelmi támogatásra számíthatunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez