Soha nem leszek az, akinek elképzelsz. Bárkit is vársz, nem fog jönni – nem jöhet helyettem más, semmilyen elképzelt vágy – csak én jöhetek, teljes valómban, valódian.

Hiába látod szépnek az arcom, lesz még gyűrött, morcos, és mérges. Nem csak mosolyogni tud a szám, van, hogy bánt. S bár csillog a tekintetem, nem mindig boldogság folyik belőle. Hiába képzelsz el szelídnek, biztosan vad leszek, de ha csillapíthatatlannak tűntem, akkor nyugodt leszek, mindennél békésebb. Nem is kell tudnom, mit gondolsz – semmiképpen nem felelek majd meg. Ezért ne túráztasd az agyad, nem tud kitalálni olyat, ami bennem van – páratlan.

Így van ez mindenkivel, veled is. Pont ezért nem képzellek el. Lenne bármi értelme? Tudom, hogy vagy - bár még nem ismerlek, inkább csak érezlek. És annyival igazibb érezni a léted, mint tudni rólad tényeket. Nem érdekelnek. Azt akarom ismerni benned, ami mélyen van, ami szavakkal kifejezhetetlen. Számítana vajon, hogy barnának vagy szőkének képzeltelek? Hogy tengerek kékje, gesztenyék barnasága vagy a legelők zöldje tekint vissza? Hisz ismerem a lényeged, teljesen mindegy, milyen testben jelentél meg. 

Komoly lennél, vagy sokkal inkább bolondos – sokszor mosolyogsz? Nem tudhatom, de te majd megmutatod. Várom már a kacagásod, a szokásaid, a hangod, az illatod. Valahonnan biztosan ismerlek, de nem szaladok előre, engedem, hogy te vezess, s arra emlékeztess, amire szükséges. Van bennünk közös? Jól kijövünk majd, harmónia lakozik kettőnk egységében? Vagy idegesíteni fogsz, sőt, őrületbe kergetsz, és én ezt is szeretni fogom? Szeretni foglak érte, s mindenedet elfogadom. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerül nekem óriási fegyelembe, hogy nem esik nehezemre nem elképzelni téged. Mert olyan szívesen ábrándoznék, elképzelnélek, kiszíneznélek, és képzeletben már ölelnélek – de tudom, hogy ezt nem tehetem meg, hogy nem lenne értelme. Nem akarom, hogy megfelelj, hogy elvárásokkal kezdjük az egészet. Hagyni akarlak olyannak, amilyen vagy. Ha valamilyennek ismernélek, akkor ismerjelek valódinak, és valóságosnak. Szeretném, ha lenne helyed bennem, a szívemben. A legkevesebb, amit tehetek, az az, hogy fegyelemmel, figyelemmel készülök a jöveteledre, és őszintén mondom ki az éterbe, gyere!

• elvárások érzések lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!