Napi Júlia: Ismeretlen ismerős
A nő haját félre simította és a nyakába csókolt. Pont úgy, mint minden alkalommal. Bal kezével átfogta a derekát, magához húzta, beleszagolt a hajába, majd a hajtól szabad pici, illatos bőrét az ajkai közé vette. A blúz gombjait egyenként nyitotta.
- A melled az én szemem láttára lett kerek almából, barack. Nekem mégis ugyanolyan szép. A szemed sarkában a ráncok velem futottak. A hajad megfestette az idő, mégis szebb, mint valaha. Ismerlek. Mert az enyém vagy. Tudom, hogyan sóhajtasz majd abban a pillanatban. A szádat megnyitod. A tested megfeszül. Akkor, csak akkor sóhajtasz majd, egyetlen egyet. Csak egyet.
A nő ott ült meztelenül. Lábait kinyújtotta. A szőnyeg mintáiba túrt jobb lábujjaival, kezeivel a fotel karfájába kapaszkodott és kicsit előre dőlt.
- Mi lenne, ha minden, amit láttál belőlem nem is lenne valóságos? Mi lenne, ha kiderülne nem ismertem meg magam annyira, hogy a valóságot tudjam mutatni neked önmagamról? Mi lenne, ha kiderülne, hogy csak valamilyennek mutatni akartam magam, hogy szeress? Mert mindennél jobban szükségünk van arra, hogy azt hihessük, szeretnek. Mi lenne, ha megtudnád, hogy minden, amit mondtam vagy tettem, ahogy mozdultam, ahogy léteztem, ahogy szerettem, csak illúzió. Egy mintákból felépült személyiség, amit azért építettem, hogy elfogadjanak. Mi lenne, ha kiderülne, van valami mindezen túl? Mi lenne, ha kiderülne, az emlékeinken, a tapasztalatainkon, a bánatunkon és az örömünkön túl, van bennünk valami sokkal mélyebb? Túl az álarcokon valóban élünk és nem csak megúszni akarunk, és elrejtőzni egymás elől, hogy ne sérüljünk. Mi lenne, ha kiderülne, hogy mi mind tudunk igazán létezni és szeretni, csak fel kéne fedezni ezt önmagunkban? Mert már szeretjük azt, akik lettünk és már nem félünk attól, hogy nem olyan lesz a másik, amilyennek elképzeltük, hanem önmaga lesz. És úgy ahogy van szerethető, a tévedéseivel, a hibáival együtt. Mi lenne, ha kiderülne, hogy több vagyok az illatos bőrnél és a vágyaidnál, amit neked okozok? Hogy ennyi év után is van valami több? - kérdezte a nő, hangja alig hallható.
A férfi felállt. Egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és az asztal szélébe kapaszkodott. A nő felöltözött. Az ing gombját félregombolta. Cigarettára gyújtott. Majd elnyomta. Az ablakot kinyitotta. Majd becsukta. A férfi felhajtotta a második italát. A nő újra a fotelba ült. Lábát felhúzta. A férfi a nő elé kuporodott és ujjaival a szőnyeg mintáiba kapaszkodott, miközben egyet sóhajtott. Csak egyetlen egyet.
- Szeretnék megismerkedni veled. – mondta alig hallhatóan.
A virágminták az ujjai alól beszaladtak a redőny falra vetült fénycsíkjaiba.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez