Mostantól ne akarj engem
Próbálkoztam, hogy ne így legyen. Hogy túllássak a tetteiden, és könnyen felemeljelek. De miért is nevellek, csak az időmet vesztegetem veled. Nem beszélek veled szívesen, mert mostantól nagyon is fáj nekem. Már nincs indokom, képtelenség elszámolni a jószívűségemmel – mostantól értelmetlen. A harag még most sem az emberem, és lehetetlen, hogy miattad az legyen. Ezt végképp nem teszed velem, nem engedem, hogy elvedd tőlem a kedvességem.
Nem leszek kegyetlen, ez már így sem lesz kellemes, ezt elhiszem. Nem kapod meg tőlem a nagy jelenetet, nem pofozlak fel vagy kiabálok veled a tömegben - ez az egész értelmetlen. De ha lehet, akkor mostantól nem szólnék többet. Elfogyott mindenem, nem tudok megoldás lenni most neked. Mostantól nem lehetek. Nincs miről beszélnem veled. Azt hiszem összeért az összes tetted bennem, úgy hiszem most éreztem meg mindet - az is előjött, amiről már rég elfeledkeztem. Nem értem, hogyan fért eddig el bennem, hogyan cipelhettem. Talán láttam, hogy jó vagy, talán láttam, hogy jelenlegi állapotod igaz valód szőrnyű torzszülötte. Vigyázni akartam, hiszen láttam merre tartasz, hogy alapvetően te tényleg jó vagy.
Elnyomtam, de ami késik, sosem múlik - csak összeértek bennem a szálak. Csak el tudtam mondani neked, hogy mostantól nekem ez nem kenyerem, nem szeretném, hogy az életem része legyen. Kérlellek, hogy hagyj engem, légy jó és folytasd nélkülem. És ha lehet, mostantól ne akarj engem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez