Most kezd szép lenni …
Átlagos, szürke napnak indult a mai nap. Csak úgy mint a többi másik. Mégis kicsit másképp, hiszen éreztem, hogy valami más, mint eddig. Megállíthatatlannak éreztem magamat. Pedig én sem vagyok tulajdonképpen más, több vagy kevesebb, mint a többi ember. Csupán rájöttem...
Ugyanúgy keresem, kutatom a boldogságom kulcsát. Néha saját magamat is túlhajszolva. Nézzünk csak körül. Tele van az életünk teóriákkal, amelyekbe csupán beletörődünk. Miért ne léphetnénk ki abból a bizonyos ketrecből? Te ennyire szereted a komfortzónádat? Miért ne lehetnénk ennél boldogabbak? Talán nagyon klisének hangzik, de bizony egy életünk van. Te azt hiszed, hogy van időd?
Egy nap, 24 óra, ami annyi, de annyi esélyt nyújt számunkra. Nekünk kell tudnunk élni a lehetőségekkel és használni őket. Arra, hogy mosolyogjunk, nevessünk, összevesszünk, sírjunk, bolondozzunk, kibéküljünk, hibázzunk és hibázzunk. Egy kérdés, két szó. Lent vagy fent? Te döntésed. Bizony rá kell jöjjek, hogy saját magam tehetem önmagamat igazán boldoggá. Engedem megélni a mindennapjaimat teljes egészében, ha nem fogom vissza magam, mert megteszek mindent, amit eddig nem tettem, mindent, amit eddig nem mertem. Nem veszíthetem el a magamba vetett hitemet, hiszen pont most kell jól csinálnom. Felállni, ha elestem, összeszedni magam és tovább haladni.
Mert IGEN! Meg találtam az utamat. Jó helyen vagyok, sínen érzem magamat és nem engedhetem, hogy akárki megakadályozzon abban, hogy sikeres és boldog legyek. Bizonyos emberek a múltamból. Nem vagytok már mellettem? Nem hiányoztok, hiszen már nem támogattok és nem is állíthattok meg. Nem tudtok velem örülni a sikereimnek, akkor a szomorúságomban se legyetek ott. Nélkületek szebb és jobb. Megtanultam azt, amit Ti nem, mosolyogni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez