Mit tegyünk, ha elfáradt a szenvedély?
Érzékiség, játékosság
A szenvedély szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és időnként bizonyos eltávolodást preferál. Az egyforma keretek idővel elfáradnak, színeket vesztik, monotonná válnak. Az újító, frissítő energiákat csak úgy tudjuk beengedni a szerelmi életünkbe, ha elég bátrak vagyunk szót emelni a saját vágyainkért, igényeinkért. Nem látja bennem a nőt, és nem látom benne a férfit, ha nincs örömöt hozó saját életterünk, ha lélegezni sem hagyjuk egymást, ha energiarablóvá válunk, és csakis egymástól várjuk el testi-lelki komfortérzetünk biztosítását.
Kíváncsiság fenntartása, izgalom, rácsodálkozás, folyamatos felfedező vágy a másik iránt
A kíváncsiság szűnik meg egymás iránt legelőször, mert az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, és mindig jelen van. Még mindig kalapál a szíve a jöttödre, vagy a jól ismert, unásig hallott léptek a komfortzóna magától értetődő, alanyi jogon járó részét képezik csupán? Megrészegíti még az illatod, jólesőn beleborzong az érintésedbe, rádcsodálkozik még időnként? Igazi, odaforduló, figyelmes hallgatóság, és nem a saját igazát hajtogató, földbe döngölő, móresre tanító, empátiát nem ismerő manipulátor? Elfogadja a különbözőségedet, vagy a saját képére formál, élettelen fabábúnak tekint, kinek addig faragja személyiségét, külsejét, amíg el nem éri a neki tetsző formát? Őszintén érdekli, mi történik veled, azt hogyan éled meg, milyen érzések lakoznak benned, mire vágysz? Te képes vagy megújulni, ezer színben ragyogni, és mindig meglepetéseket tartogatni? A kíváncsiság fenntartásán is múlik, hogy képessé váljunk átemelni a szenvedélyt kapcsolatunk fejlődési szakaszain.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez