Mit számít az idő? Nekem, neked?
Mennyi idő után mondod azt, hogy komoly kapcsolatban élsz? Mikortól nyom valamit is a latba az, ami csak pár szavas beszélgetés volt eleinte? Mikor épül a személyiségedbe, mikor szűnsz meg egyedülálló lenni? Mikortól vagy igazán valaki másik fele?
Valahogy azt gondoljuk mindannyian, hogy jó pár évnek el kell telnie ahhoz, hogy igazán komolyan vegyünk valamit. Ennyi idő után már az esküvő is jöhet, akármi, erős az egység, megmarad. Egy év soknak tűnhet, meg kevésnek is, attól függ, honnan nézzük. Még rózsaszín felhős románc csupán. Ha valakivel mindössze csak pár hónap adatik meg, már nem is tudjuk, minek nevezzük. Legyintünk rá, mert mit is okozhat bennünk pár hónap, pár falat a másikból.
De ugyan mit számít az idő?
Éveket is leélhetsz valaki mellett, mégis azt a pár hónapot értékeled a legjobban, amit valaki más mellett tölthettél. Az első szerelmed az az, akivel még túl fiatalként találkoztál és eltöltöttetek egy-két kellemes évet? Vagy az, aki felkavarta az életed, mint egy hűvös szélvihar? Akinek a szemébe csak harminc-negyven évesen sikerült belenézni, mégis akkor érezted először, hogy végre élsz, végre igazán lélegzel? És nem tartott sokáig, nem tartott évekig, mert mennetek kellett, dolgotok volt az életetekben. Mégis. Megváltoztál? Más vagy már ugye? Nem is tudod megmagyarázni, hogy miért és hogyan. Hogyan válik egy édes semmiség a legmeghatározóbb dologgá az életben? Hogy hogy évek kellenek ahhoz, hogy kiheverj pár olyan pillanatot? Ha innen vizsgálod, mit gondolsz, tényleg számít bármit is az idő?
Nem, nem számít. Állítsd meg egyszer. Rohanj a vesztedbe. Tudd, hogy ketyeg az óra, és mégis, felejtsd el az egészet. Élj meg éveket hónapok alatt. Mert van, hogy felgyorsul a metronóm, van, hogy megfagy a levegő, és van, hogy az összes óra eltűnik egyszerűen. Légy szabad, ne számold.
Megöregedhetsz évek alatt is, úgy, ahogyan meg van írva, de lehet, hogy egy pillanat alatt ül majd ki plusz tíz év az arcodra, mert olyan lapot kapsz a kezedbe. Szeretnéd, ha szépen, nap, mint nap rajzolhatnád a szarkalábakat a szemed köré? Ha minden mosollyal, minden kacajjal mélyíthetnéd őket? Ha egy csók, egy csók, ha egy lopott pillantás, legyen az, ami megmosolyogtat minden reggel dolgodra menet. Valóban pazarlód ezzel az időd? Vagy éppen tökéletesen töltöd?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez