Miről ismerhető fel a kényszeres hazudozó?
A konfabuláció nem tekinthető hazugságnak, mert nem szándékos, rosszakaró cselekedet, egy konfabuláló beteg saját emlékeit igazinak éli meg. Tudata ép, tehát mentálisan semmi baj nincsen a kényszeres hazudozókkal, a múltat meghamisítják, de nem szakadnak el a valóságtól, nem elképzelt világban élik életüket. Ő maga is hisz az illúzióban, amit agya kitalál, a kimondottakat azonban a későbbiekben letagadhatja, vagy átírhatja. A gyenge emlékezet vagy hiányzó figyelem hívja életre a furcsa tünetet? Tény, hogy amikor e két dolog kombinációja elégtelenül működik, nehezen lehet szétválasztani az igazi élményeket a fantáziától. Nem kedveljük a szakadozó, csonka, vagy torz dolgokat. Emlékeinkben is a lekerekített egészet szeretjük, ezért nehézkes visszaemlékezés helyett a könnyebb utat választjuk, kihasználjuk a képzelőerő adta lehetőségeket. A kényszeres hazudozók nem ártani akarnak, hanem egy bizonyos agyi rendellenes működés miatt a fantáziájukat használva, valótlan emlékeket előállítva tudat alatt „hazudnak” akár a vízfolyás.
A konfabuláción túl a szándékos, ártó hazudozás életstílussá válhat. Ki mond igazat manapság? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak a manipulátorok és a pszichopaták hazudnak jól, ehhez képest mindannyian hazudtunk már kegyesen, vagy ádáz módon kegyetlenül.
A hazugság leleplezésére számos trükk létezik, és spontán viselkedési jelek leplezhetik le a megtévesztőt.
Ha megismételtetjük a történetet a hazudozóval, akkor a második, harmadik visszakérdezésnél már ellentmondásokat fogunk felfedezni. Az is gyanús, ha valaki nagyon erősen bizonygatja az igazmondását, például a folyamatosan ismételt „becsület szavamra” már gyanús, ez mind a bűntudat enyhítésére szolgál. A megnövekedett hangerő, a beszéd felgyorsulása, krákogás, hangszínváltozás szintén árulkodó jegyek. A száj, orr körüli terület kézzel való érintése is fölöttébb gyanús, és a lassan kialakuló, nem szimmetrikus, kényszeredett mosoly is a hazugság jele lehet. A szemkontaktus kerülése nem feltétlenül mérvadó, hiszen egy tapasztalt hazudozó inkább farkasszemet néz, vagy egészen más irányba tekint. Testbeszéd mindennél árulkodóbb, keresztbe tett karok, lábak, feszült testtartás, motyogás, rángatózó arcvonások, sok pislogás, eltúlzott gesztusok, hangos nevetés, kedvesség, hirtelen bújás mind arra utalhatnak, hogy a belső és a külső valóság nem fedik egymást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez