Mire van szükség a megfelelő konfliktuskezeléshez kapcsolatainkban?
Empátia, együttműködés, nyitottság.
Az empátia értő hallgatást is jelent, ilyenkor pontosan az empátia eszközével belépek a társam világába, belebújok a bőrébe, az ő szemével tekintek életünk aspektusaira, magamat teszem félre arra az időre. Ha megosztunk egy érzelmet, akkor elmélyítjük a bizalmat. Ha pedig nem engeded a szívedbe a másik embert, eltávolodsz tőle. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt.
A bocsánatkérés és megbocsátás képessége.
A megfelelő, őszinte bocsánatkérés és megbocsátás óriási lehetőség kapcsolataink sebeinek gyógyítására, amivel élnünk kell. Lebontja a sérelem, a düh és az elégtétel vágyának falait, és ezzel megnyílik az út a bizalom helyreállítására.
A negatív minősítések, vádaskodások kerülése.
Nem őt bírálom, hanem a viselkedését kifogásolom. Ha énállításokkal (Engem bánt, hogy…) fogalmazzuk meg szükségleteinket, akkor végre igazán elindulhatunk egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk. Csupán a társam cselekedetét helytelenítem, és nem a személyében sértem meg, ez fontos különbség. Halálra idegesítesz! – Idegesít, hogy mindig elkésel! – van különbség. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése persze, hogy ellenagresszióhoz, feszültséghez, sértődéshez, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez