Mire van szükség a megfelelő konfliktuskezeléshez kapcsolatainkban?
Hogyan lehet valaki konfliktuskerülőből konfliktusfelvállaló? Gyerekként talán tehetetlenek vagyunk, de felnőttként vannak eszközeink, hogy kibírjuk a vita közbeni feszültséget. Egy felnőtt ember már képes kezelni a dühét, és elsajátítani olyan szeretet által vezérelt, asszertív módszereket, amelyek hozzásegítenek az önérvényesítéshez.
Hogyan lehet valaki konfliktuskerülőből konfliktusfelvállaló? Gyerekként talán tehetetlenek vagyunk, de felnőttként vannak eszközeink, hogy kibírjuk a vita közbeni feszültséget. Egy felnőtt ember már képes kezelni a dühét, és elsajátítani olyan szeretet által vezérelt, asszertív módszereket, amelyek hozzásegítenek az önérvényesítéshez. Figyeljünk az érzéseinkre, tudatosítsuk, és kezdjük el végre kimondani azokat. A kritikát senki nem szereti, mégis ideje leszámolni azzal a nézettel, hogy bárki csak tökéletes mivoltában alkalmas, érdemes és szerethető. Mindenkinek, főleg a szeretett embereknek könnyebb, ha tudják, Te mit gondolsz, neked mire van szükséged.
Megfelelő szintű önismeret, önszeretet, önbecsülés, mert csak így tudjuk egymás autonóm személyiségét igazán tisztelni.
Egy kapcsolat egyrészt arra az elhatározásra épül, hogy két felnőtt ember meghozta a döntést, együtt haladnak tovább az úton, megnyitják a szívüket egymás felé, megmutatják igazi valójukat. Ezáltal pedig sebezhetővé, védtelenné teszik önmagukat. Az egymás felé kimutatott tisztelet azt jelenti, hogy mindketten esendő emberek vagyunk, lehetünk gyengék, tévedhetünk, követhetünk el hibákat, de ezt mégis anélkül tesszük, hogy egymás emberi méltóságát valaha is semmibe vennénk. Másrészt, mindenkinek kell, hogy legyen énhatára, egészséges önbecsülése, hogy ne engedje magát lábtörlővé tenni. Alapvető fontosságú, hogy a lehető leghamarabb megfelelően kimondjuk mindazt, ami bánt, és a kapcsolat kezdetétől pontosítsuk határainkat.
Érzelmi válaszkészség, figyelem, jelenlét, érzelmi bevonódás.
Ha ez megvan mindkettőnkben, megteremti a bizalmat, a lehetőségét annak, hogy nem félünk majd a másik reakciójától, vagy a kapcsolat elvesztésétől. Lesz bátorságunk önérvényesíteni, megosztani negatív érzéseinket is, mert a másik ember nem fog megsértődni, felháborodni. A kapcsolatunk el kell, hogy bírja a kölcsönös tükörtartást, így leszünk képesek együtt fejlődni, változni, emelkedni, ez tud leginkább átsegíteni kapcsolati kríziseken. Aki semmit nem mond a másiknak legbensőbb gondolatairól, félelmeiről, vívódásairól, igényeiről, negatív, vagy pozitív érzéseiről, szakadékot von a kapcsolatban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez