Mintha várnálak…
De vannak a falaim meg az akaratom.Legalább most érzem, hogy mennyi mindenre vagyok képes.Tényleg én irányítom az életem, a döntéseket és azt, hogy kiket engedek be az életembe. Mert itt vagyok a falakkal és várom, hogy valaki át akarjon jönni rajtuk, hogy megtapasztaljam milyen érzés újra, hogy valakit érdekel, ki is vagyok én valóban…
Most azon dolgozom, ha ezt valaki megkérdezi, tudjak neki mesélni. Ne csak az álmokról, hanem azokról a fontos apróságokról, ami mind én magam vagyok. Mert én szerintem elég sokféle vagyok és sokféle módon lehet engem érteni vagy szeretni. Akiket nem izgatok azok meg nyilván nem érdekesek számomra sem. Most itt ülök az ágyon, és arra gondolok, hogy már nem akarok úgy élni, mint régen. Már azt szeretem ami van és csak azt szeretném, hogy ennyi legyen mindig! Legyek elég hálás, felnőtt és érett, hogy tudjak döntéseket hozni. Mert most boldog vagyok és teljes anélkül, hogy valakihez kötném ezt az állapotot. Végül is kötöm, a barátaimhoz a családomhoz!
Tudom, hogy nincs menekvésed önmagad elől, nekem viszont van lehetőségem elfutni előled.. Soha viszont nem látásra szomorúság!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez