Minél jobban szeretnék megfelelni, annál nagyobb hibákat követek el
Ilyen esetekben például a megfelelési vágy teljesen természetes, hiszen általában azt szeretnénk, ha büszke lenne ránk a családunk. Viszont nem lehet megfelelni olyannak, aki saját magának sem felelt meg. S ha egy ilyen családban nevelkedünk fel, ilyen szülőkkel, akkor a folyton-folyvást levő megfelelési kényszerünk az irányukba egyre magasabb és magasabb lesz, de mivel többségében nem pozitívat kapunk vissza, sőt, nagy általánosságban azt érezzük, hogy semmi sem jó, amit csinálunk, akkor az egyaránt nem kellemes se a lelkiállapotunknak, se az énképünknek. Ha egy szülő nem elégedett magával, ha csakúgy csinál, mintha irtó magabiztos lenne, de közben állandó stressz-, és kérdőjel gyötri, akkor azt a gyerek megérzi és magában tovább viheti a kapcsolataiba. Ha egy szülő nem elégedett ott mélyen magában, akkor valamilyen szinten duplán azt szeretné, hogy a gyereke mindent megkapjon az élettől, hogy tökéletesen jó legyen mindenféle hiba nélkül, és akár akarja, akár nem, ezt fogja újra és újra követelni is. S minden dolgot, amit a gyerek másképpen csinál vagy tesz, mint amit a szülő elvárna, hatalmas nagy árulásnak fog megélni. A gyerek pedig így is óriási megfelelési kényszerrel él magában a szülője felé, de elérkezik majd egy ponthoz, amikor rájön, hogy semmi értelme, mert úgysem ér semmit a szülő szemében, és akkor abból a kapcsolatból nem marad más, mint megfelelés és üresség és bizalmatlanság. Mert a szülő valójában nem a gyerekét látja, hanem saját magának egy jobb változatát, és olyanokat szeretne megvalósítani a gyerekében/vel, ami neki magának nem jött össze, de nagyon is vágyott rá mindig.
Ha abban nevelkedtél, hogy megfelelj egy tökéletesen idealizált képnek, amit rólad gondoltak ki és alkottak rólad, akkor ne lepődj meg, ha a további életed is hasonló mederben fog telni. Mert veled született „képesség” lesz az, hogy megfelelj mindenkinek, mert azt hiszed, hogyha nem teszed, akkor nem vagy elég jó. Pedig az vagy.
Csak ezt olvasd el:
Te ott, aki ezt olvasod, képzeld el, hogy elég jó vagy. Sőt. Úgy vagy jó, ahogy vagy, és aki azt mondja, hogy nem vagy elég, az valójában saját magának mondja. És most hidd is el, hogy elég jó vagy.
Kérdés: Mi az az egy dolog, amit feltétel nélkül szeretsz magadon?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez