Mindent vagy semmit – avagy az ár, amit a bizalomért fizetsz
Nem alakul ki magától, nem éred el szigorral vagy szabályokkal, de van egy recept, néhány olykor nehezen beszerezhető összetevővel, és a benned rejlő készséggel. Mindez karnyújtásnyira tőled, ott van benned és a gyermekedben.
Tudod a távolság, az nem csak úgy keletkezik – a távolságot mi magunk teremtjük. Persze vannak életszakaszok, amikor ez rendjén van, amikor mindennek oka van. De összességében nem akarunk távolságot szülő és gyermek közé, mert azt szeretnénk, ha bizalmas lehetne a köztük lévő kapcsolat. Ha egyáltalán lenne közöttük bármilyen kapcsolat.
Photo by Thomas Tolstrup / Getty Images
A gyermek mindig próbálkozik, legyen öt, nyolc, tizenkettő vagy tizennyolc éves. Belekezd a történeteibe, mesélni kezd és vidáman csacsog, veled társalog. Van, hogy nehezen hagyja el bármilyen szó a száját, van, hogy remeg a keze és kiugrik a helyéről a szíve. De megpróbálja elmondani neked, megpróbál bevonni téged az életébe, hiszen zsigeri vágya, hogy te is a részese lehess. Rajtad áll, hogy ilyenkor mit reagálsz, és ő ezáltal mit tapasztal tőled. Valamiről biztosítod: vagy arról, hogy kár volt belekezdenie, vagy arról, hogy megbízhat benned, és van értelme beszélnie veled. A bizalmadról biztosítod? Hogy bármit mond, te szeretni és tisztelni fogod?
Tudni kell figyelni, és mélységesen mélyen hallgatni. Tényleg odafigyelni arra, amit mond, mert nem fog külön tájékoztatni arról, hogy éppen segítséget kér, a számára legfontosabbat meséli, vagy csak unalomból beszél, mert társaságra, rád van szüksége. Nem mondja, hogy az is fontos neki, amikor csak értelmetlenül csacsog. Olyan nincs az értelmezési szótárában, hogy csak a fontosat mondja el neked – a jelentéktelen történetek meghallgatásával biztosítod arról, hogy neked a fontosat is mondhatja, minden más mellett. Ha azokra nem figyeltél, akkor fontosakra ugyan mi okod lenne? Kicsit mindent vagy semmit helyzet – és erről te magad dönthetsz.
Nem csak vidám vagy szomorú, könnyű témák lesznek porondon. Ami azt illeti, a java csak ezután kezdődik. Nehéz dolog rezzenéstelen arccal hallani bulikról, alkoholról, szexről és drogokról. Ezután pedig bizalommal elengedi bárhova is megy, bármikor jön és bármit csinál ott. Ijesztő a veszélyek közé engedni, engedni felnőni és egyedül boldogulni hagyni. De nem tudom melyik a rosszabb: tudni, merre van, és mit csinál, akkor is, ha az nagyon rémisztő, vagy hinni valamiben, valami sokkal megnyugtatóbban, de egyáltalán nem tudni, hogy mi a valóság. Ha fél a reakciódtól, ha védeni próbál, mert annyira nyughatatlan az állapotod, nem lehet őszinte veled, hiszen téged az őszinteség megölne és összetörne. Így nincs is más választási lehetősége.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez