Mindenki a saját csatáit vívja - Vagy mégsem?
Ahelyett, hogy önismeretet tanulnának, célokat tűznének ki maguk elé, urambocsá' gondolkodni próbálnának. Azt már meg sem említem, hogy a terápia kifejezetten hasznos dolog lenne ezen emberek számára. Oda csak a hülyék járnak, tudjuk.
Mint azt a példa is jól mutatja, egyszerűbb a dolgunk, ha az összes nyavalyánkat, a szakember kanapéján bőgés helyett, embertársainkon toroljuk meg. Mit sem törődve olyan baromságokkal, mint az elképzelhető, hogy másnak is lehet igaza, mindenki tévedhet, meg az éld a saját életed és hagyd, hogy mások is azt tegyék kezdetű mondatok - ilyeneket nyilvánvalóan csak a teljesen idióták mondogatnak, akik álomvilágban élnek - szerintük.
Szerintem viszont, a normális emberek (nézőpont kérdése ez is, tudjuk) lassan, de biztosan belefulladnak ebbe a mocsokba - engem legalábbis, már rendesen fojtogat ez a miliő (és nem azért, mert szuperintelligens vagyok, vagy mert többre tartom magam másoknál).
Mondhat bárki-bármit, de egyszerűen képtelenség akkora pókerarcot növeszteni, ami képes megvédeni ekkora mennyiségű szennytől. Ráadásul, ha valakit érzékenyebb lélekkel is megáldott az a jó (bal)sors, akkor meg pláne semmi esélye, sérülés nélkül elmenni a napi szintű mocskolódások mellett.
És tudom, tisztában vagyok azzal is, hogy ezeket az embereket nem lehet megváltoztatni (nem is akarom), de mondjuk egy hangtompítót nem lehetne rakni rájuk? - mert, ha így folytatódik, félek, mind megsüketülünk a zajongásuktól.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez