Minden nap tanulni kell a szeretetet
Idő kell, és végre látjuk a lényeget, hogy az emberi kapcsolatok tüzét táplálni kell, mert kihűlnek, mintha túl sokáig ülnénk egy kád simogató, forró vízben. Telik az idő, kihűl a víz, és mi vacogni, dideregni kezdünk, mint ahogyan kihűlt szívvel fázunk egy kapcsolatban. Nem akarunk többé ott maradni, nem akarunk ilyen szintű testi és lelki diszkomfortot, igyekszünk kimászni a vízből. Már eszünk ágában sincs felmelegíteni újra, a helyszín reménytelenül kényelmetlen, nem melegít, nem simogat, nem lazít, és nem nyugtat többé. Így vagyunk mi ezzel. Mint a kirakós játékban, elfogynak a betűk, elfogy a szó, úgyis mind elcsépelt, időhúzó, szitkozódó, meddő vita, és a közöny lesz a halálcsókunk.
Az érzelmi érettség felé nem az évek cipelnek a hátukon, nem kell, hogy az idő barázdákat rajzoljon szép arcodra. Megtanulod, hogy a szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek szó, hanem a szerettelek. És nincs három pont a végén, az érzés nem végtelen, mert egyszer csak elenged, már nem fáj, nem szorít, a múlt angyala már nem ül a mellkasodon, végre lélegezni, élni enged. Nem kell a jelenben sem szeretnünk, sem gyűlölnünk egymást. Nem kell nosztalgiáznunk, időt vesztegetnünk, és azon tűnődnünk, hogyan fejtsük le egymásról az ördögálarcot, hogy végre meglássuk alatta az ismerős, érzékeny emberi lényt. A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek. Hanem a szerettelek, így múlt időben.
Ha az ember szeret valakit, nem elsősorban ő akar boldog akar lenni, hanem inkább boldoggá akar tenni.
Minden nap tanulni kell a szeretetet. Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, drámázik, és fura nevelési szándékkal csenddel, befordulással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét. Ők nem szeretnek jól. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát.
Idő kell, amíg megtanulunk egymás húrjain játszani, amíg megtanulunk jól szeretni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez