Mihez kezdjünk, ha a barátok felszívódnak

Vannak gyerekesek, vannak, akik most találtak rá életük párjára, és vannak, akik sajnos kevésbé örömteli dolgok miatt most nem tudnak egy ideig elegendő időt és energiát szánni a baráti kapcsolatokra. Felnőttünk, nem várhatjuk el a szeretteinktől azt, hogy mindig, minden helyzetben ugyanúgy “teljesítsenek”, hiszen valljuk be őszintén, mi sem vagyunk erre képesek.

Erről az oldalról is kevesebb érdeklődő üzenet íródna kifelé, kevesebb programra tudnánk igent mondani, ha éppen valamilyen válsághelyzet ütné fel az orrát, vagy ha megjelenne egy figyelemre méltó partner, akibe szeretnénk invesztálni.

Ezek a helyzetek nem figyelmeztetések arra, hogy ideje lecserélnünk a barátokat, vagy kivonni magunkat a körforgásból, mert senki sem kíváncsi ránk. Tekinthetünk rá lehetőségként is arra vonatkozóan, hogy megtanuljunk alkalmazkodni bizonyos szituációkhoz, és feltaláljuk magunkat akkor is, amikor éppen nincs teletömve a naptárunk szociális elfoglaltságokkal.

Ideje kihasználni egy picit ennek lehetőségeit is. Menjünk el akár egyedül egy jó filmre, amit szeretnénk megnézni. Üljünk be egy napsütéses szombaton a kedvenc kávézónkba, és élvezzük ki a nyugodt pillanatokat. Válasszunk egy régóta kiszemelt könyvet, gubózzunk be az otthon melegébe, és faljuk fel az oldalakat. De akár felmelegíthetjük a kapcsolatot egy régi baráttal is. Ne röstelljünk írni neki, ha vágyunk a társaságára, csak valamiért annak idején megszakadt a kommunikáció. Nyithatunk új emberek felé is, amit még könnyebbé tesz, ha nekilátunk valamilyen új hobbinak, hiszen mindig lesznek kedves ismeretlenek, akik ugyanazon terület iránt érdeklődnek.

Nem a teljes letargia a megoldás arra, ha a barátaink néha picit eltűnnek, szünetel az intenzív kapcsolattartásunk. Adjunk nekik időt magukra, megérdemlik. Mi pedig addig fektessünk be többet magunkba, adjunk lehetőségeket magunkat az új dolgokra, nyissunk a világra.

Ebből a hozzáállásból még soha senki nem jött ki rosszul, érdemes egy picit bátrabbnak lennünk néha.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.