Miért nem látjuk magunkat tisztán?
Alapvetően mindannyian rendelkezünk egy szűrővel, amely szelektálja a pozitív, és a negatív visszajelzéseket, de ebben az esetben hajlamosak vagyunk átesni a ló másik oldalára, és mindenben a rosszat, jobban mondva, a rosszakaratot látjuk. Visszatekintünk fájó emlékekre, és emiatt túlzottan félünk, bármiféle visszajelzéstől."
Természetesen, ez a folyamatsor nagyrészt nem tudatos. Egyszerűen csak negatív dolgokra, érzésekre asszociálunk. Különböző hosszúságú futamokra indulunk azért, hogy megvédjük magunkat, majd megtámadunk egy kívülálló, ártatlan személyt, aki igazából csak segíteni akar, aztán ismét támadásba lendülünk, saját magunkkal szemben is. Ez egy ördögi kör, de a jó hír az, hogy ezt a kört meg lehet törni.
Ennek az első módja az, hogy végre elfogadjuk azt, akik vagyunk, de nem a klisészerű, „felhypolt” értelemben, hanem végre ténylegesen átöleljük saját magunkat. A kedvesség egy kulcsfontosságú tényező az életünkben, nem csak másokkal szemben. Miért pont mi lennénk az egyetlenek, akik eltolják maguktól ezt az adományt?
Úgy véljük, hogy empatikusnak kell maradnunk, lehetőleg minden élethelyzetben. Akkor miért vagyunk azok mindenki mással, ha csak saját magunkkal nem? Tisztán látni magunkat nem könnyű procedúra, de, ha felismerjük a toxikus, deformitást előidéző, rossz berögződéseket, akkor elindulhatunk végre egy olyan úton, ami minket fog szolgálni, életünk végéig.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez