Miért nem beszélnek az érzéseikről a férfiak?
Az férfiak is bezárkóznak idővel, ha őszinteségükre a nő számonkéréssel, gyanúsítgatással, váddal, drámázással, veszekedéssel reagál. Sajnos ezzel könnyen megtaníthatjuk a férfit arra, hogy nem érdemes konfrontálódni, őszintének, önfeltárónak lenni, jobb elcsendesedni, hallgatni, vagy szépíteni az igazságon. A nő önismerete, érett viselkedése, nyitottsága rengeteget segít a férfinak abban, hogy később is megnyíljon, felvállalja negatív érzéseit is.Ne elégedjünk meg egy „nem tudom”, mert a nem tudom nagyon gyakran azt jelenti, nem merem. Mert a kapcsolat már régóta már hatalmi harcok hadszíntere, ahol mindenki a saját igazát hajtja, pedig csak annyit kellene kimondani, jobban szeretlek az igazamnál. Egy ilyen háborúban a férfi könnyen elveszíti a késztetést, hogy megnyíljon, mert úgysem hallják meg a szavát.
Sok férfi nem érti önmagát sem, nehezen bánik a saját érzéseivel. Még sokkolóbb a társa érzéseivel találkozni és megérteni azokat. Tehetetlennek érezheti magát, megijesztheti, elrettentheti az „érzelemlavina”. Tehetetlennek, de felelősnek is érzi magát, most hogyan kezelje ezt a helyzetet, ami bénítólag hat rá? Itt jövünk mi, akik nem várjuk el a gondolatolvasást, hanem kimondjuk, mi esne jól ebben a helyzet. Sokszor egy ölelés elég az empátia kifejezésére.
Sok férfi számol be arról, hogy már félnek kettesben maradni, mert akkor beszélgetni kell, a kirobbanó veszekedéseket meg nem lehet elviselni. A beszélgetés ne legyen egyenlő a felgyülemlett feszültség kiadásával, levezetésével, ez nem megoldásra törekvés, ennyi erővel akár egy bokszzsákot is püfölhetünk. Egymás békéje kell, hogy legyünk, ne vegyük el egymás kedvét a közös időtől.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez