Miért ne lehetnék én a hab a tortán?
Ha megkérdezzük magunktól néhanapján: "Miért ne lehetnék én a hab a tortán?" Hidd el, nem követünk el semmiféle önző bűnt. Az, hogy szeretjük saját magunkat, és arra törekszünk, hogy strukturális, személyiséghez köthető változásokon dolgozzunk, nem bűn. Valójában a türelmes és alázatos nők állnának a leginkább készen arra, hogy a társadalom által elvárt szempontoknak hitelesen feleljenek meg. Akkor is, ha a társadalmat az olyan egyébként elhanyagolhatatlan részletek, mint az önmegvalósítás vagy szabadság, nem érdekli.
Lehet gyorsan habzsolni az életet, tény. Hamar anyává, feleséggé válni. Csak ettől még nem biztos, hogy az illető jó anya vagy feleség is lesz. Csak mert már ideje volt az ősök szerint... És mi az eredmény? Egy egészségtelen, éretlen ’family role model’ minta, amire egyik fél sincs felkészülve igazán. Az ilyen családba születendő gyermekek pedig leképezik ezt a sémát és egy ördögi körforgásba kerülnek, melyben hazugságok és persze veszélyes játszmák tömkelegei ötvöződnek. Valóban ezt akarnánk és kellene továbbítani?
Tudod minden apró dolog, melyben sikert vélsz felfedezni, az hab a tortán. Minden apró dolog, mely örömmel és tapasztalattal gazdagít, az hab a tortán.
Ehhez nem kell más, jobban mondva más által megfogalmazott szükségszerű kötelesség. Időnként húsba maróan hathatnak a pikírt megjegyzések az asztalnál, de még ez sem tántoríthat el a döntéseid meghozatalaitól. Az idő kincs és nagy tanító, ne siettess soha semmit. Hiszem, hogy mindennek megvan a saját ideje és oka. Csak csináld úgy, ahogy eddig is, és minden a rendes, megérdemelt körforgás szerint fog haladni.
Út közben pedig ne felejtsd el: A hab a tortán te magad is lehetsz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez