Miért jó és mit jelent furcsának lenni a mai világban?

Sokkal hitelesebb vagy az átlagnál

Hogy ez badarság? Nézz végig magad körül egy kicsit. Mindenki trendeket próbál követni, valakire hasonlítani, aki menőnek számít, mindenkinek megfelelési, közlési, és magamutogatási kényszerei vannak, kifelé éljük az életünket. Lassan mindenki egyforma lesz, egyforma ruhákban, egyforma sminkben, egyforma szokásokkal, hobbikkal. Kiírtjuk a saját egyéniségünket azzal, hogy majmolunk másokat, hogy megyünk az után, amit elénk tesznek. Szemrebbenés nélkül adtuk el a valódi személyiségünket, egyéniségünket, átformáltak minket egy tömegképre, a társadalom előre kreált báb figurái lettünk, akik mind ugyan azt teszik. -Nem teszel ki naponta új képet magadról? Nem fotóztad le a trendi étteremben, a trendi ebédedet? Egyáltalán van személyes, magán, privátszférád? Hogy teheted, hogy nem osztasz meg mindent magadról? Úristen hiszen ez szörnyű! Hogy tudsz így élni?

Én azt szeretném tudni, hogy tudnak így mások élni, ekkora megfelelési kényszer alatt? Miért a látszat világnak akarunk vetíteni, bájologni? Trendi-bendik lenni? Miért lesz attól jobb az életünk, ha menő Instagram profilt csinálunk több száz követővel, üres online kapcsolatokkal körbe véve magunkat? Miközben egyre magányosabbak vagyunk a fizikai világban. Hát persze, hogy azok vagyunk, hiszen már saját magunktól is elidegenedtünk. Persze megint más az, amikor valaki épít egy közösséget és blogol vagy egyéb más social médiával kapcsolódik az emberekhez tudatosan, mert valamit adni szeretne másoknak. De akkor ezt miért nem tesszük őszintén?

Térjünk vissza a szavakhoz. Nézzük meg közelebbről azt a szót, hogy természetfeletti (furcsa egyik szinonimája) mit is jelent ez a szó?

Természetfeletti: A tudományos ismereteink vagy a természet törvényei fölött gyakorolt bizonyos erő: egy természetfeletti lény. Angolul ez a szó „supernatural” Ahogy látod, két szóból áll: "szuper" és "természetes". A "szuper-természetes" kapcsolódás azt jelenti, hogy a születéshez igazodó önvalódhoz kell kapcsolódnia, amely a teljes hitelességet jelenti és azt, hogy képviseled, ki vagy valójában. Igen, mindezt átgondolva azt hiszem továbbra is tök természetfeletti furcsaság szeretnék maradni.

Aki más, mint a többi, az többek között megtanult hű maradni önmagához

Az igazán boldog embert nem érdekli mások véleménye. Nem akar olyan lenni, mint mások. Nem azért, mert bárki másnál is többre tartaná magát, hanem azért, mert békében él önmagával, úgy szereti saját magát ahogy van. Önmaga akar lenni és nem más. Nem arrogáns, nem ezért nem érdekli mások véleménye, meghallgat másokat, csak nincs rá hatással, nem lehet vagy nehezebben lehet befolyásolni, irányítani, mondjuk ki.. birkát nevelni belőle. Nem rendeli alá magát senkinek és semminek. Ismeri a saját törvényeit, a saját értékítéleteit és a saját természetének nagyszerűségét, ugyanakkor a hibáit is. Nem azért fog változni, mert a társadalom hatásai hozzá is elérnek, nem is azért, mert valaki elvárja tőle vagy mert ez most a divat, hanem azért, mert fejlődni akar. A saját önképünkért egyedül mi vagyunk a felelősek. Ha elveszítjük a kontrollt, ha belemerülünk a korábban említett társadalmi elvárásokba, amit a világ vetít ránk, teljesen bizonytalanná válik a személyiségünk. Like-októl és egyéb visszajelzések függvényében ítéljük meg a helyünket, értékünket a világban. Önbizalomhiányos, szorongó, öntudatlan, gyámoltalan, irányítható embereket nevelnek belőlünk. És mi önként mondunk le az egyéniségünkről, ugyanazt a paródiát játszva a színpadon, csak azért, hogy nehogy furcsák legyünk, mások.

Ha ez a feltétele a beilleszkedésnek, az elfogadásnak, a szerethetőségemnek, hogy a tucat egyik embere legyek, akkor inkább maradok fekete bárány és örülök annak, hogy én még furcsának számítok. Köszi a bókot.