Miért és hová tűnik el a vágy?
Gyakran érzelmi falaink ölik meg a vágyat. Hiába közelítünk, hiába törekszünk az összefonódásra, ha folyton falakba ütközünk. A fel nem oldott, szőnyeg alá söpört konfliktusokból, haragból, neheztelésből, titkokból, meg nem értettségből, az érzelmi biztonság hiányából olyan masszív falakat építünk, melyen a másik embernek már szinte lehetetlen áthatolni. Egyszer csak azt észleljük, hogy mindig ugyanannak a problémának a taposómalmában őrlődünk, és a kapcsolatunk selyemfonala akkor kezdett foszladozni, amikor először sepertünk szőnyeg alá egy problémát. Később úgy tűnik apróságokból lesz vérre menő vita közöttünk, pedig csak annyi történt, hogy nem fér több bántás, harag, csalás, hazugság, hamis ígéret a szőnyeg alá, vagy úgyis fogalmazhatunk, betelt a pohár. Kicsordul a sok kezeletlen konfliktus, melyek az évek során csak rakódtak egymásra. Érdemes ezért minél gyorsabban, vagy inkább azonnal reagálni. Hiszen a sérelmekre idővel csak újabbak rakódnak, a konfliktusok pedig további sérelmeket szülnek. Kegyetlen ördögi kör ez, melyben egyre csak távolodunk, és ez az érzelmi fal egyre magasabb, egyre vastagabb és egyre áthatolhatatlanabb lesz, aminek eredménye a teljes elzárkózás.
Vannak forró, szenvedélyes és szexuálisan intenzív kapcsolódások, mégis hiányozhat belőlük az intimitás, az igazi ősbizalom, a közelség. Mert a valódi intimitás azt jelenti, hogy egymáshoz biztonságosan és végérvényesen kötődünk.
Kapcsolatunk fejlődési szakaszaiban sok természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára felépítheti a fent említett érzelmi falakat. Kettőnkön áll, hogyan változtatunk a hozzáálláson, a kommunikáción, a hangtónuson, az empátián, a gondolkodáson, a gondoskodáson, a türelmetlenségen, a fásultságon.
Ha eltávolodtunk, ha elfáradt a kapcsolatunk, az nem azt jelenti, hogy annak vége is van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez