Miért csesszük el?
Ez a nem bonyolultság a szó legnemesebb értelmében az. Nem rossz értelemben. A férfi sajátja az, hogy erősnek érezhesse magát és legyen értelme az életének. Hogy szükség legyen rá. Hogy elismerjék. Hogy higgyenek benne. Hogy legyen kiért küzdenie. Ezt nem tudjuk mi megadni. Mert átvettük ezt a szerepet és erőből toljuk. Mindent. A kommunikációt, a nem elfogadást, a megszerzést, megváltoztatás mániát.
De kérdem én! Mi köze van ehhez az egységhez, az erők egyesítéséhez, a szeretethez? Hát semmi. Te sem akarnál ott maradni, ahol nem néznek fel rád, ahol nem elég, aki vagy, ahol szétcsesztetnek és nem bíznak benned és ahol folyton attól szorong a másik, hogy alapvetően egy rohadék vagy és bántani fogod.
Valahogy vissza kéne térni a finom nőhöz. Nem a megalázkodó, alsóbb rendűhöz, hanem ahhoz, aki tud befogadni és nem harcolni akar.
Onnan talán el lehetne kezdeni felépíteni valamit, és a férfiaknak sem kéne menekülni tőlünk, mert ez nekik is rohadt fárasztó.
Tudom. Megkérdeztem tőlük.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez